Mivel eljött az év vége, úgy hiszem hogy egy metalzenei visszatekintés a 2007-es évről most vált csak igazán időszerűvé, már csak azért is, mert bármily hihetetlen, de még az év utolsó napjaiban is lehet számítani olyan kiadványokra, melyek az év végi elszámolásnál helyet követelnek maguknak. Véleményem ezúttal is teljes mértékben szubjektív, akárcsak a legutóbbi hasonló zenei témájú bejegyzésben, mindemellett kíváncsi is vagyok egyúttal, hogy a prohardver metalos közössége mekkora számban van jelen az oldalon. A kritikákhoz kapcsolódóan annyit, hogy nem kívánok részletesen belemenni az elemzésekbe, jelen esetben a figyelemfelkeltés a legfőbb cél, nem is lenne értelme felesleges részletekkel untatni senkit. Ezen kívül mindegyik zenekarhoz kapcsolni fogok egy ingyenesen végighallgatható mintát, megadva a véleményalakítás lehetőségét.
Akkor vágjunk bele..
Rögtön az idei év nagy csalódásaival kezdeném: Serj Tankian ,Shadows Fall, Sonata Arctica,Arch Enemy ,Pain of Salvation,Soilwork,Darkthrone, Nightwish - Ezutóbbi
tulajdonképpen véleményes, mivel jómagam sosem szerettem az opera-stílusban éneklő énekesnőket, így még önmagában jól is sikerülhetett volna a váltás, mert az új
énekesnőnek egész kellemes hangja van; Csakhogy maga a hangszeres zene ezesetben kimeríti a sematikus tucatgótikus kategóriát a semmitmondó számokkal. Illetve megemlítendő a hatalmas felbukkanásokat a semmiből: Becoming the Archetype, Voyager , Amoral, Alcest, Wolfpack Unleashed,Feast for The Crows.
A magyar mezőnyből a Mytra 2007-es demója és a thrasher Archaic Time Has Come to Envy the Dead-je emelkedett ki a nagy átlagból a lejjebb említetteken túl.
Ahogyan azt az illendőség kívánja,legelőször a hazai metal színtér jobban sikerült anyagairól kívánnék szót ejteni,mert mégha az utóbbi évekhez hasonlóan nem bővelkedtünk túl sok színvonalas magyar lemezben, de azért volt miből szemezgetni.
Aetherius Obscuritas - Víziók
Kezdetben vala egy egyszemélyes black metal zenekar, amely ugyan underground körökben viszonylagos népszerűségnek örvendett, csak igazán most, a Víziók c. lemezzel
történt meg az, ami sok magyar zenekar álma, hogy nyithassanak a külföldi piac felé. Az elgondolás ez volt ezúttal, amit jól szemléltetnek a már nagyrészt angolul megírt
szövegek, illetve az, hogy a programozott dobot valódi dobos váltotta fel. A tetszetős borító egyébként csakugyan tetszetős belbecst takar, mind zeneileg, mind szövegvilág tekintetében, tökéletesen vissza is köszönnek azok az elmerengős hangulatok, amik a borítóról áradnak. Nincs is értelme nagyon bő lére ereszteni a dolgot, álljon itt az egyik magyarul megszólaló dal szövegrészlete:
"Hol ér véget a valóság és hol kezdődik a képzelet?
Léteznek vagy csak gondolom a szemem előtt a képeket?
Hazugság –e minden szó vagy igazak is vannak?
Eljut hozzám az összes hang, vagy felfogják a falak?"
Tűzmadár - Fények
Noha nem feltétlen zsánerem a Tűzmadár által játszott zene, el kell ismerni, hogy ma Magyarországon ezt a kicsit retrós-ízű klasszikus heavy metalt a Tűzmadár játssza
talán a legjobban. Az énekes orgánuma tökéletesen passzol ebbe a '80-as, '90-es évekbeli metal miliőbe, zeneileg egyébként a Primal Fear nevű zenekar elég közel állhat
a Tűzmadárhoz a hatásait tekintve, sőt talán még a két énekes hangja is rokonítható lenne, ha egymás mellé állítanánk őket! A számok ezúttal is nagyrészt magyarul
szólalnak meg, viszont kivételesen ez jobban is passzol a zenéhez, a néhol intellektuálisabb szövegek és mondanivalók ezáltal érzékletesebbé válnak. Ezzel a lényeget elmondtam, őskori true-metal fanok tehetnek vele egy próbát!
Stainless Steel - The Plague
Átevezve kicsit az Európai-ízű power metal vizeire, hosszas csendet megtörve a Csolnokról származó együttes 5 év után hallatott magáról. Lényegre térve rögtön,a hangszeres tudás kétségtelenül nagyon ott van a lemezen, simán világszínvonal, időnként a zenészek olyan Hammerfallos/Stratovarius-os témákat hoznak, hogy erre még a svéd/finn gitárművészek is rácsodálkoznának. Érződik mindegyik zenészen hogy nagyon képzettek, viszont az énekes teljesítménye és főleg angolkiejtése már nem ennyire makulátlan, mert sajnos nem képes igazán hozni emlékezetes énektémákat,hangterjedelme is igencsak szűk skálán mozog, pedig az ilyen stílusú zenéhez elengedhetelen volna a változatosabb ének. Az előző bekezdés utolsó mondatát akár ide is betehetném, aki bukik erre, nagyot nem tévedhet. Készült egyébként egy klip is erről a lemezről, időnként a VIVÁ-n elcsíphető, a youtube-on viszont gyakrabban.
Sear Bliss - The Arcane Odyssey
A Sear Bliss ma már egyértelműen Magyarország legfőbb black metal zászlóshajója, elég komoly ismerettséget szerzett már a zenekar külföldön is köszönhetően korábbi
munkáinak. Maga a kijelölt út mit sem változott igényesség tekintetében, a fő csapásirány még mindig a progresszívabb megközelítésű black metal. Ez jelen esetben is a népzenei hangszerekkel való operálást jelenti, hozzáteszem pont ez az autentikus szemlélet az, ami miatt kiemelkedik a Sear Bliss a magyar BM zenekarok közül, bár elmondható hogy nem csak a jellegzetes népi hangszerek hozzák a népzenére jellemző dallamokat ezen a lemezen, hanem maguk a gitárok is magukon hordoznak egyfajta ősi magyar dallamvilágot. Erőteljes, a black metal határait feszegető anyag,minden percében érződik az elkötelezettség, ajánlott.
Frost - Black Shining
Vészjóslóan gyülekező viharfelhők...Ha az ember ránéz a borítóra, ezt látja, árasztva magából az apokaliptikus hangulatot, mely hihetetlen negatív töltettel bír!
A borító két oldalán felfedezhető kecskefejből kiderül, ugyancsak black metalról van szó...méghozzá a dallamosabb, érzelemdúsabb fajtából.Rögtön ki is emelném a lemezt nyitó Black Shiningot, melyre talán a legjobb szó a reményvesztettség, emellett a gitárok is remek témát hoznak ebben a dalban, a fő dallamvonal végig azonos marad, melyet néhány, a fődallamhoz hasonló kiállás szakít meg, nagyon magával ragadó összhatást képezve.A legtöbb dalra jellemző a gyorsabb tempó, az igen erősen jelenlévő gonosz, rideg atmoszféra, valamint az akusztikus betétek. Téli estéken hatásos tud lenni.
Most pedig térjünk rá a fő attrakciókra. Dobpergés..
Ayreon - 01011001
Az új Ayreon-eposz megérkezett! Szinte még friss, ropog...Az eposz megnevezés ezúttal sem túlzás, ugyanis a már megszokott konceptalbum jelleghez méltóan 2CD-n terpeszkednek el a hallgatnivalók maratoni hosszúsággal akárcsak a legutóbbi Human Equation-ön, illetve ismét egy kerek egész történetet élhetünk végig a nem kevesebb, mint 2 órányi zenében. Az emberen egyfajta emelkedettség lesz úrrá, miközben hallgatja a lemezt; Tipikusan az a fajta zene ez, melyet nem lehet csak úgy háttérzajként hallgatni, mert elvesznek a részletek. A legnagyobb nyugodtsággal és koncentrációval érdemes csak közelíteni felé, mert ez a zene félig-meddig már maga a művészet megtestesítése. felsorolni is nehéz milyen sokrétű és összetett elegyet kapunk..rockopera, avant-garde metal, folk metal, és a régi nagy progrock-ősok legfőbb hatásai, mindezt nagyon jól vegyítve. Ezúttal a River of Time-ot emelném ki a sok nagyszerű momentum közül, kár lenne kihagyni, akárcsak magát a lemezt. Fúziós lemezről van szó, tehát nem is érdemes megpróbálkozni a műfaji skatulyákkal, így nyugodt szívvel ajánlható metalzenét amúgy nem hallgató egyéneknek is.
The Morningside - The Wind, The Trees and the Shadows of the Past
A fent említetett doom metal lemezt Oroszországban követték el, ennek ellenére egy profeszionális anyaggal van dolgunk, legyen itt szó akár hangulatfestő elemekről,mint
a mennydörgés, a zuhogó esőről,vagy az őszi csendélet hangjairól.. vagy a kristálytisztán és életerősen megszólaló gitárokról és dobokról, meg úgy az egész anyag
atmoszférájáról, amiből süt az elhagyatottság, ugyanakkor a természetközeliség. Az intron és outron kívül kapunk 3 komor, borongós hangulatú és lassan kibontakozó epikus művet jó 10-12 perces átlagokkal, így rögtön ki is derülhet, hogy nem a Danubius Rádiót és közönségét vette célba a zenekar, mikor nekiálltak dalokat írni. A számok legfőbb erénye a változatosság, melyet azért ilyen hosszúságú daloknál nem könnyű fenntartani, ám itt mégiscsak sikerült. Anathema, My Dying Bride, és Katatonia-fanok nem csalódhatnak benne.
Voyager - Univers
Bevallom erről az ausztrál progresszív rock zenekarról soha korábban nem hallottam még, pedig az említett lemez már nem az első kiadványuk a sorban. Ami rögtön észrevehető, az az, hogy a jellegzetes Európai szigorúsághoz képest mennyire más ízű ez a zene. Az eddig említettek közül egyértelműen ezt mondanám a leginkább hallgatóbarátnak, agyalni nemigazán kell a megfejtéseken. Nem hoz a hangszeres szekció virtuóz megoldásokat, az ének sem szolgál semmi különlegességgel, mégis valahogy nagyon jól működik a produkció egy kerek egészként, ennek pedig az az oka, hogy bizony slágeresek a számok. Ezt nem tartom mindig jónak, jelen esetben viszont maximálisan hasznos. Legjobb dalok közt van az Everwaiting, Higher Existence és a Cross the Line.
Dark Tranquillity - Fiction
Sok mindent megélt veterán már a Dark Tranquillity a szakmában, annak idején az In Flames-sel és az At The Gates-sel indultak hódító útjúkra létrehozva egy új stílust, a
Göteborgi Death Metalt. Ez már a nyolcadik nagylemeze a svéd formációnak, és ezúttal is elmondható, hogy a színvonal a szokásos; 10 agyszaggató szám, a Terminus,mely
egy jól eltalált billentyűszólóval kezd, a Focus Shift és az Empty Me pedig minden valószínűség szerint hatalmas közönségkedvenc lehet, ehhez nem kell nagy jóstehetség.
Nagyon erős anyag, a legutóbbi Character illetve Damage Done lemezeket helyből üti, és ha megnézzük, hogy az utóbbi 10 évben milyen kísérletezős időszakon ment át a
zenekar, kezdve a Projector elszállósabb, vagy a Damage Done elektronikusabb megközelítésén, akkor hallhatjuk, hogy a Dark Tranquillity zúzósabb és gitárcentrikusabb lett mint valaha!
Ensiferum - Victory Songs
Győzelmi Dalok - Ez a legújabb album címe, s a finn zenekar folytatja a már 2001 óta kitaposott utat, melyben a himnikus hangvételű folk-viking támájú death metal
talpalávalót szolgáltatja a közönségnek. A talpalávaló kifejezés nem véletlen, ugyanis a népzenei íz méginkább jelen van, mint eddig akármikor. Egyik kedvenc dalom a lemezről a One More Magic Potion, melyben akkora középkori csujjogatós kocsmahangulat van, hogy az nem igaz! A zenekar áprilisi lemezbemutató koncertjén megtapasztalhattam, hogy bizony élőben is nagyon ütnek ezek a számok, a zenészek igazi show-man-ek az élen Petri Lindroos-sal, aki a már szokásosnak mondható cowboy kalapban szokott megjelenni, nem kis ovációt kiváltva a közönségtől. A Deathbringer from the Sky és az Ahti még mindenképpen az emlékezetesebb pillanatok közé sorolhatóak, persze a többi sem nevezhető épp töltelékdalnak. Javallott, pláne hogy most az egyik bevásásárlóközpontban 2000ft környékén beszerezhető!
Novembre - The Blue
Melankolikus Doom-Death metal a móka neve 12 számon keresztül, méghozzá Rómából. Legutolsó 3 lemezük kapcsán tulajdonképpen furcsálom is ezt a relatíve nagy
ismeretlenséget, mert állítom hogy az Opeth-tel, Anathemával és a Candlemass-sal kéne együtt emlegetni őket, hát talán majd egyszer. A zene szerves részét képezi egyébként a tiszta ének és a hörgés váltakozása, mely rapszodikusság hangulatilag a zenén is tetten érhető, néhol a lassú, lírikus hangvétel csap át hirtelen death metalos agyszaggatássá, hogy aztán egy újabb ritmusváltás után visszatérjenek a nyitó verzék. A gótikus elemek sem állnak távol a zenekartól. Megfoghatatlan bájuk van ezeknek a daloknak, melyek csak a Novembre-re jellemzőek, úgyhogy ha túl jó kedvünk van amit szeretnénk alább adni, akkor jó választás.Nem mellesleg elég sokat agyaltam is azon, hogy a borítón látható női karakter mit is tarthat a kezében..
Moonspell - Under Satanae
A portugál Black Metal horda új lemezének egyik érdekessége, hogy nem új dalokról van szó, hanem a majd 15 éve kiadott Anno Satanae c. demókazetta, illetve az 1994-es
Under the Moonspell MCD szerzeményei kaptak helyet a korongon, ezen felül a címben is eszközöltek egy kis szójátékot, összeolvasztották a két egykori albumcímet eggyé. Magukon a dalokon érződik is a nyers, polírozatlan megszólalás, mindamellett hogy a re-master nagyon jó, s ezáltal inkább egy kezdeti és egy mai Moonspell-keverékhez tudnám hasonlítani ezt az összhatást. Talán a legjobb dal a lemeztről az Opus Diabolicum, mely lassú vonóshangszerrel nyit, hogy aztán átcsapjon hirtelen egy enyhén heavy metalos témába, illetve megemlíthető még a Serpent Angel durvább blackes sikálása ellenpólusként. Megbízható black/gothic anyag, néhol már kifejezetten Black'n'Roll, hozva a szokásos Moonspell minőséget.
Funeral - From These Wounds
Komor hangulatú Funeral Doom ez, tele vágyódással, szomorúsággal és éteri hangokkal, maga a végzet beteljesülése. Nem egy olyan zene ez, amit az ember minden nap
bedob a lejátszóba, mert van egyfajta önmagába fordítós kivetülése, az arra fogékonyaknál hathat a mélyebb érzelmekre.Magát a zenét leginkább úgy lehetne jellemezni, mint egy szimfonikus aláfestésekkel megtámogatott földöntúli segélyhívás, nyomasztó atmoszférával. Legjobban sikerült dal a lemezről a This Barren Skin, mely egy férfi-női kórussal nyit, hogy aztán megszólaljanak a lehangolt gitárok és a végtelenül depresszív fődallam, mely folyamatosan visszatér. Kevés ember számára befogadható zene ez már csak a számok hossza miatt is, így inkább csak az elkötelezettebbek próbálkozzanak vele.
Duskfall - The Dying Wonders of the Worlds
Kellőképp összhangban van az album címe és a borító, nem? Egy pusztuló város, amit talán földrengés és forgószelek sújtanak..Magát a zenét is ilyennek érdemes elképzelni,
fékevesztett, kellőképpen csonttörő death metal, valahol a brutalitás és a dallamok határmezsgyéjén. Személyes véleményem szerint a Source vagy Frailty c. anyagok
szinvonalát nem éri el, de azért vannak rajta jó dolgok, mint pl. a Deep in Your World, mely személyes kedvenc. Maga a megszólalás egy cseppet sem változott, a zenekar
az előző három album által kitaposott ösvényen halad tovább, tehát aki új dolgokat vár a Duskfalltól, az csalódik, a stabil rajongótábor viszont több mint valószínű hogy a
már sokszor alkalmazott receptek miatt kitart a zenekar mellett. Aki szereti a Soilworkot vagy a Scar Symmetryt, az megtalálhatja a számítását.
Sybreed - Antares
A Svájcból származó Sybreed valami olyanfajta indusztriális death metalban utazik amiben van sok elektronika, torzított ének, érezni is az anyagon egyfajta futurisztikus, űrbeli hangulatot. Hallgattatja magát a zene ami nagy dolog ebben az alműfajban, ugyanis ha agyonütnek sem tudnék mondani olyan ipari hatású metalzenekart, amire úgy
igazán rá lehetett volna bólintani. A Hatások nagyjából tettenérhetőek(In Flames, Fear Factory), tehát semmiképp sem beszélhetünk stílusmegújító dolgokról, de a
frissessége miatt valahogy nagyon tud harapni, ha az ember igazán ráérez. Véleményem szerint a lemez két legjobb tétel az Isolate és Orbital. Nem tudom hogy a lemezeladások hogy állnak, de abban biztos vagyok hogy széles publikumhoz el fog jutni az Antares.
As I Lay Dying - An Ocean Between Us
Miután a Shadows Fall csúnyán elhasalt legutóbbi lemezével, reméltem hogy a messzi Egyesült Államokból érkezik valami olyasmi, ami kiköszörüli a csorbát.Metalcore-ban spanyolviaszt feltalálni már nem fog senki az nyilvánvaló, sőt megkockáztatom hogy az utóbbi pár év túltermelésével szemben már csak elvétve küzdenek a versenyzők ebben a lecsengőben lévő stílusban, és pont emiatt el is mondható, hogyha csak ez a kiadvány jelent volna meg egész évben metalcore címszó alatt, akkor sem lett volna hiányérzetünk, mert az Ocean Between Us lefedi a legtöbb ilyentén zenekar munkásságát. De ami lényegesebb, hogy az elvárt minőségen felül! A Forsaken c. szám kezdésére azért érdemes odafigyelni...
Circus Maximus - Isolate
A Norvég zenészek második albuma az Isolate, mely a két évvel ezelőtti 1st Chapter egyértelmű folytatásának tekinthető zeneileg. Hogy milyen is maga a zene? Olyan, mintha a Dream Theater, a Fates Warning, Symphony X és a Yes legjobb pillanatait egybesűrítenénk. Michael Eriksen hangja kellően karakteres, ha kell lágyabban használja a hangját, ha kell határozottabban, de minden tekintetben ízlésesen. Ugyanez igaz a hangszeres megoldásokra, a Zero c. szám például egy nagyon szép érzelmes billentyűfutammal indul, csak úgy ontja magából a progmetal érzést, és ami csak a javára válik az albumnak, hogy nyoma sincs a progresszív muzsikusokra jellemző öncélúságnak! Azt hiszem hogy a megfáradtnak tűnő Dream anyagokat remekül helyettesíti, legalábbis 1:0 arányban kiütéssel nyert a Systematic Chaossal szemben..
Ezzel végére is értünk az év végi áttekintésnek, remélem néhány kiadványhoz sikerült meghoznom a kedveteket!
