Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Jancsi...

Épp betöltötte a tíz évet, és ment volna gördeszkázni, de zuhogott az eső. Unottan turkált a könyvespolcon, és a kezébe akadt a Lúdas Matyi. Minden bajnak ez lett a gyökere.

Olvasgatta, és nagyon megtetszett neki az a mondat, amit Matyi a deresről való szabadulása után mondott. Hogy is hangzik?

"Én uram, a fizetést köszönöm: ha az Isten erőt ád
S életben megtart, majd megszolgálom; azért csak
Róvja fel a kapufélfájára, hogy el ne felejtse:
Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!"

Uccu neki, irány a videotéka. Nem adták neki kölcsön gyerek létére, de megnézhette a helyszinen. Már azt is tudta, hogy melyik résznél kell ordítani.

Elhatározta, hogy ezt kellő átéléssel elő is adja. Nem zavarta, hogy se Döbrögi, se ispán nem volt a környéken. Öccsét, aki hat éves volt, és a hugát, aki csak négy, elzavarta a haverjaiért. Az eső már elállt, de sarokba támasztva unatkozott a gördeszka, ő pedig biflázta a szöveget.
Meg is jöttek a cimborák hamarosan. Előadta a tervét, és várta a reakciót. Nem aratott vele nagy sikert, de a kedvéért leültek megtárgyalni, hogy is kéne, mit is kéne.

Kell ugyebár egy Döbrögi, erre a dagi haver éppen jó. Pandúrnak való is volt pár srác, de egyik se akarta kimérni rá a huszonötöt. Megegyeztek, hogy a 4/b-ből azt a verekedőst beszervezik. Mi is kell még? Deres, amire ugye Jancsit húzni fogják, és lúd. Na meg pálca, de a történelmi hűség kedvéért mogyorófa.
Szétszéledtek beszerezni a szükséges dolgokat, délután pedig megint együtt voltak.
Lúd bizony nem volt, libával akarták őket becsapni. Deres égen-földön sehol, mogyorófa pálca sincs. Egyedüli sikerként a verekedőst sikerült meggyőzni, hogy vállalja az ütlegelést.
Ültek tanácstalanul, aztán valakinek eszébe jutott, hogy van ám a házban egy stréber kissrác. Útálja mindenki, talán pont azért, amire most szükség van. Mindenre van ötlete, mindent tud. Ugrott is két pandúr, és kisvártatva hozták, amitől kicsit kék lett a srác mindkét karja. Ijedt szemekkel hallgatta mire készülődnek, és hogy rá hárulna a szervezés. Eleinte nem akarta vállalni, de a pandúrok hatékony módszerének köszönhetően az arca egyre jobban kipirult, így jobbnak látta beleegyezni.
Várhatóak voltak már a szülők a dolgozóból, így szétszéledtek.

A másnap reggel együtt találta őket. Kicsit zavaró volt, hogy a stréber hozta a hegedűjét, balettcipőjét, és angol könyvét is, de gyakorolnia kell. Ezt muszáj volt megérteni. Alá tolták a fotelt, amitől lejött a bőr a sarkáról, de legalább a balett elmarad mára. Rá se rántott, és hegedűszó mellett előadta, hogy ami deres, az hideg. Na, erre se gondolt idáig senki. Nem vitás, okos a stréberkém.
Kell, hogy legyen valami a hűtőben, ami deres. Alakult a dolog, találtak négy üveg sört, csak erősebbre állították a hűtést, hogy legyen tényleg deres.
Aztán ha már nincs lúd, itt van Cirmi, a macska, mondta a stréber. Ebből parázs vita támadt, de végül is meggyőzte őket. A pálcának meg nem mindegy miből van?
Megegyeztek.
Lúdas Matyi helyett pedig Macskás Jancsi lett a főhős neve.
A verekedős közben visszaért egy gusztusos bottal, amit Jancsi kissé gyanakodva méregetett. Megnyugtatták, hogy tök akkora, mint a mogyoró vessző.

A szerepét mindenki tudta, jöhet a jelenet.
Jancsi fogta Cirmikét, az egyik pandúr pedig erővel el akarta tőle venni. Kétoldalról húzták szegényt a lábainál fogva, amitől szegénynek kidülledt a szeme, és keservesen vernyogott. Ez nem jött be.
Stréberkém kitalálta két angol lecke közt, hogy csak jelezzék az erőszakos elvételét a szóbanforgó állatnak. Másik pandúr kellett a szerepre, mert az előzőben Cirmi már nem bízott. Az új garázda pandúr betanulta pár óra alatt lelkesen mind az egy mozdulatot, miszerint megsímogatja a cicát, hogy jelezze ordenáré szándékát.

Próba, főpróba, minden rendben. Megtörtént, Cirmike hálásan vette tudomásul az ő elvételi szándékát.
És most deresre kellett húzni Jancsit. Ez gondot okozott, mert a földre állított sörök felborultak, mikor megpróbálták, és a főhős is megsínylette a dolgot. A stréber egy hegedű szólam után flegmán mondta, hogy le kéne fektetni az üvegeket. Összenéztek, ennek tényleg van esze...

Minden simán ment. Cirmi újabb simogatást kapott, Jancsi simán rágördült az üvegekre, a verekedős meg elkezdte csépelni. Érdekes volt a mozdulat, ahogy megállt jópár ütés után, és bambán körülnézett. A kérdés jogos volt. Ki számolja? Jancsi ezek után párás szemekkel kérte, hogy másnap folytatódjon a betanulás.

Úgy is lőn, és érdekes módon senki sem késett. Többen jöttek, mert a tesók, hugik, és más haverok is kíváncsiak voltak Jancsi művészi tehetségére. Az öccse elvállalta az ütlegek számlálását. A sörök jegelése közben mindent még egyszer megbeszéltek, csak az volt zavaró, hogy stréberkém amit csak tudott, angolul mondott gyakorlás címén.

Nosza rajta, Jancsin az áhítatos pillantások, jelenet indul.
Cirmike megsímogatva, a főhős deresre húzva, botütések ritmikusak. Jancsinak csorogtak ugyan a könnyei, de ezt mindenki a szerep átélésének tudta be.
Gyanusan sok ütés után elfáradt a verekedős, és kíváncsian nézett a kissrácra. Ő váltig állította, hogy tizennégy. Pár keresztkérdés után kiderült, hogy csak addíg tud számolni.

Nem csoda, hogy másnap folytatódott a dolog, de immár sokkal több nézővel. Hiába no, Jancsi népszerűsége nőttön nőtt, híre futótűzként terjedt.

Most tényleg minden klappolt. Cirmike dorombolt az erőszaktól, Jancsi ráhúzva a deresre, stréberkém balettcipőben hegedülve becsületesen számol angolul huszonháromig, amikor minő tragédia, eltört a bot!
Egyezkedtek kicsit, hogy elég ez is, de a történethez ragaszkodni kell. Aznap délután mindenki igazán jó botot keresett.

A következő napon már a folyosón is voltak Jancsi rajongói. Róla viszont lehúzták a két farmer egyikét, és mondták, hogy örüljön, mert ez még így is vastagabb, mint a paraszt gatya. Mondjuk rá, hogy örült...
Cirmi boldog, Jancsi hasa hűl, számlálás hangos, és érthető. A főhős feltápászkodik, és rákezd: Én uram, a fizetést köszönöm...
Felordít a stréber, hogy ez nem bosszúvágytól fűtött hang, hanem sírás. Igazat kellett neki adni.
Mitagadás, Jancsiban egy deka bosszúvágy sem volt a történtek ellenére. A huga azonban a dermedt töprengés közepette odaállt elé, és lebüdösdögözte Cirmikét, amitől hősünket négy pandúr is alíg tudta lefogni. Mára ennyi épp elég volt midenkinek.

A lakásban már nem fértek el, Jancsi fürdött a dicsőségben. A közeli parkba mentek, ahol bámészkodók is csatlakoztak a kultúrát élvezőkhöz. Traram, kezdődjék az előadás!
Cirmit jobban érdekelték a galambok, de művészet pártolásból nem hagyta cserben őket. Szóval dorombolás, hideg has, huszonötször sajgó fenék. Stréber instrukciójára a hugi a huszonnegyedik ütésnél kezdi, és épp időben fejezi be a büdösdögözést ahhoz, hogy Jancsi kellő keservvel és bosszúvággyal tápászkodjon fel, és Döbrögi felé fordulva elmondja azt, amit a világba akart kiáltani. De mit is? Azannya, nem belesült?
Megsemmisülten kullogott hazafelé a rajongók között. Vígasztalták, nyugtatgatták.
Otthon elővette a könyvet, és a szülei csodálkozására lapozás nélkül meredt egyetlen oldalra.

Reggel irány a focipálya. Jancsi azt sem tudta hova viszik, mi történik vele, csak a lángbetűkkel lelkébe írt szöveget látta. Átszellemülten állt a kezdőkörben, és várta, hogy kezdjenek.
Stréberkém sehol, ész nélkül meg nem állunk neki, ugye? Négy pandúr elment érte. Hozták is vidáman. Ő kevésbbé volt vidám, inkább rongyszerű hatást keltett. Végülis szokatlan, kissé torz hangon pár szóval ecsetelte Jancsi színészi nagyságát, és azt, hogy itt és most egyszeri és megismételhetetlen előadásnak lesz tanuja a nagyérdemű...
Szervező képességének tiszteletet adva ugyan, de kifütyülték. Kissé hátrébb vonult, és az érintett szereplők szeme rászegeződött. Bólintani akart, de fájós nyakkal ez elég nehéz. Aztán mondta is, hogy ő most bólintott, és megkezdődött az előadás.

Boldog Cirmi, jeges has, suhog a számolt huszonöt, hugi időben büdösdögöz...
Jancsi feltápászkodott, és elhaló hangon kezdte, mondván: Én uram, a fizetést köszönöm...
Hangja egyre ércesebb, érezni a kisemmizettek indulatát, a vad erő fellángolását. A Döbrögit játszó dagi el is szaladt volna ijedtében, még jó, hogy pandúrok is voltak.

Taps, mit taps, tapsvihar, tapsorkán!
Jancsi csak állt könnyekkel a szemében, amit a meghatottságra foghatott, ugyanis a verekedős beleélten játszotta szerepét. Ünnepelték még kicsit, aztán mindenki ment a dolgára.
Hugi Jancsi elé állt, és elmondta, hogy nagyon sajnálja. Jancsi kérdezte, hogy mit, mire hugi elmondta, hogy nem volt könnyű lebüdösdögözni Cirmit, tényleg sajnálja...

Este balhé volt otthon, mert a fater kereste a sört, de azt megitták a nézők. Az igazságot elmondani nem lehetett, így Jancsi mosolyogva tűrte azt, amit kapott, meg se kottyant neki, és egyáltalán nem akart háromszor visszaverni...