„A túlvilág létezésébe vetett hitről jut eszembe: mint azt önök közül néhányan tudják, sem keresztény, sem zsidó, sem buddhista, sem pedig más, a szó hagyományos értelmében vett vallás híve nem vagyok.

Humanista vagyok, ami részben annyit jelent, hogy mindig tisztességre törekedtem, tekintet nélkül a halálom után esetleg rám váró büntetésekre vagy jutalmakra. A humanisták, bármiféle Isten létéről kapott, hitelt érdemlő információ hiányában megelégszenek azzal, hogy legjobb képességük szerint szolgálják az egyetlen elvont fogalmat, melyet némiképp ismernek: saját közösségüket. Német-amerikai őseim, akik a mi amerikai polgárháborúnk idején telepedtek le a mi amerikai Középnyugatunkon, ''szabadgondolkodónak'' nevezték magukat, ami lényegében ugyanezt az elvet fejezi ki.
...
Tiszteletbeli elnöke vagyok az amerikai humanisták AHA néven ismert szövetségének. E lényegében funkciótlan minőségben a nemrég elhunyt, lenyűgözően termékeny író és tudós, a nagy Dr. Isaac Asimov megüresedett székét foglaltam el. Az AHA elődöm tiszteletére tartott emlékmiséje során többek között a következő mondat hagyta el a számat: ''Isaac már a mennyben jár.'' Az egybegyűlt humanistáknak mulatságosabbat nem is mondhattam volna. Csak úgy gurultak a nevetéstől. Egek! Percekbe tellett, mire legalább az ünnepélyesség látszata helyreállt.
...
Amikor elérkezik az időm, és magam is csatlakozom a mennyei kórushoz, vagy mihez, Isten bocsássa meg, de azt remélem, valaki így szól majd: ''Ő már az mennyben jár.'' És ki tudja? Lehet, hogy mindezt csak álmodom.

A síromon mindenesetre ez álljon: ''Minden csodálatos volt. Semmi sem fáj.'' A pokolba is, könnyen megúsztam, akármi volt is ez az egész.”



Igen-igen kedveltem a könyveit, és azt hiszem őt is. Írásai nagyon hasonlók, mondhatnám azt is, majdhogynem ugyanazok, csak a díszlet más. Amit kapunk, egy nézőpont a világra. Egy világra, ahol a dolgok furcsán össze-vissza történek, ahol a benne szereplők gyakran csak ostobán, elveszetten bukdácsolnak és nincs hol levezetniük a más emberek iránti szükségleteiket. Azonban minden pesszimista és szatirikus hang ellenére mondataiból szeretet és együttérzés érződik, mégpedig gátlástalan humorral megfűszerezve. Hiába vágóhíd itt-ott ez az egész, történjék bármi, azért rendben van. Csip-csirip. Gyakran idézte Eugene V. Debs-t: „Amíg léteznek alsóbb néprétegek, én közéjük tartozom. Amíg léteznek bűnöző elemek, magam is az vagyok. Amíg egyetlen lélek is börtönben sínylődik, én sem vagyok szabad.”. Azt hiszem ez a mondat jól fejezi ki azt a szemléletet, ami képtelen idegenként, ellenségként tekinteni a másikra, és ami hiába látja az esetleg embertelen történéseket pontosan, végül valahogy mégis valami mély testvériség érzése marad, nem pedig düh, vagy gyűlölet.

Nem tudom kiknek hála, de gyakorlatilag minden megtalálható tőle a weben (magyarul is), szóval annak, aki épp ennek érzi szükségét, hajrá.


Az idézetnél csaltam kicsit. Nem pont ez a mondatok sorrendje az eredetiben és nem is pont ez a rendes magyar fordítás. Bocs.