Ezt a sztorit csak erősebb idegrendszerűeknek ajánlom.

A kölyökkor sajnálatos velejárója a kajlaság, ami sokszor elkerülhetetlen büntetést is hordoz magában. Sajnos ez történt Csokyval is.

Csoky kutyánk szokás szerint egész nap csak lustálkodott, pedig még egy éves sem volt. Nappal a legzajosabb betörő sem tudta volna fölébreszteni,

bezzeg este 11-kor, szinte percre pontosan beprogramozottan, --mintha csak bekávézott volna,-- végtelen nagy jókedvre derült a hűvös ''alkonyatban''. Ugrándozott, ficánkolt, minden tücsköt, bogarat külön-külön üdvözölt.

Amikor nem értünk rá vele játszani, akkor egyedül szórakozott órákon át. Úgy mulatott, mintha be lett volna rúgva. A labdát fáradhatatlanul dobálta föl magának, amit aztán nagy ügyesen, még magas-röptében el is kapott.

Egyik nyári éjjel éktelen nyüszítés zavarta meg a "tücskök" (cicadák) ütemes ciripelését. (Ezek a cicadák alakjukat, formájukat tekintve teljesen eltérőek a tücsköktől, és hangjukat, méretüket nézve is sokkal nagyobbak a magyar tücsök-társaiknál. A cicada-koncert egyedülálló hangözönével szinte semmi nem veheti föl a versenyt!. Gyönyörű!

Olyan, mintha erősítőkkel mérföldekre szórnánk szét az ütemes ''tücsök-zenét'') [link] [link]
[link]

Mindannyian (férjem kivételével, aki akkor épp Budapesten volt, nyaranta Magyarhonban vizitel) egyszerre rohantunk ki a házból, de csak a hátsó teraszig merészkedtünk a nagy sötétség miatt. A mi házunk és a környező házak fényei túl messze voltak a tetthelyhez, sötétség borította azt az egész terepet. Fiaim nagy lélekjelenléttel hősiesen viselkedtek. A kisebbik habozás nélkül --sajnos mezitláb(!), ami viszont Floridában nem egy okos ötlet, hiszen amíg magyar földön legföljebb "csak" szögbe, vagy üvegcserépbe léphet az ember, addig itt néha kígyóra esetleg skorpióra is számíthat. bátran rohant hátra a koromsötétben árkon-bokron át, a szűnni nem akaró vonyítás irányába.

Aztán lámpa nélkül fölmérte a helyzetet, és nagy bölcsen visszakiáltotta, hogy ''Valami miatt ''sír''! Hmm. Nem lettünk sokkal okosabbak, csak miután ölbe kapta és futva visszahozta hozzánk az ordító jószágot. Megdöbbentünk, mert egy három-ágú cápafogó halász-horog nyilai villantak ki Csoky orrából. Ezek a horgok olyanok, hogyha egyszer belefúródnak valamibe, akkor nem lehet egy könnyen visszahúzni őket. [link]

Amíg én azon töprengtem, hogy :''mit tegyünk? ki tudna most éjnek idején segíteni nekünk? melyik állat-klinikára menjünk? kit tudnánk föhívni? '' , addig a nagyobbik fiam azonnal cselekedett, előhozott a garázsból egy erős, éles fogót, amivel ügyesen lecsípte a nyílas kampókat a vérző pofázmányból. Csokyt símogatással vígasztalgatva próbáltuk mozdulatlanul tartani a beavatkozás alatt, hogy az otromba szerszám nehogy a bőrébe vágjon, s az elsősegélynyújtás nehogy még nagyobb balesetbe torkolljon.

Szerencsére jól sikerült a kis ''műtét'' [A képen látható horgos fotó nem a mi kutyánkról készült, mert akkor egyikünknek sem volt se ideje, se kedve fotózgatni. A valóság véresebb volt a képbelinél, mert a fotón látható horog csak ''szimpla'' , nem pedig cápázó.]

Megjegyzés: az a cápázós horog csak egy faldísz volt a hátsó garázsunk oldalán, amit Csoky a nagy viháncolás közepette egy könnyed mozdulattal könnyelműen leakasztott.

De drótokkal, horgokkal már korábban is volt rossz emlékünk. Kisebbik fiam 4 év körüli lehetett, amikor még Magyarországon a sufninkban titokban egy ócska rádió szerelgetése közben az egyik rugó csúnyán az ujjába fúródott. Szerencsére nem kellett túl messzire szállítani a rádiót a kiskölökkel, mert a szomszéd úr sebész is lévén, azonnal leoperálta a rugót a gyerekről.

Egy másik emlékezetes horgos eset horgászás közben esett meg az itteni öbölben, amikoris a csali kivetésekor a horgok rendszerint a nadrágokban landoltak.

Csokyt különben soha nem engedtük be a lakásba, mert a férjem szerint a kutyának kint a helye, és annak ellenére, hogy szerintem a kutya is "ember", azért a bentlét nálunk továbbra is csak egyes emberek kiváltsága maradt. :-). Történt egyszer, hogy nem jól zártuk be a hátsó ajtónkat mielőtt elmentünk otthonról. Őkelme persze nem hagyhatta ki ezt a pompás alkalmat, amikor kedvére zavartalanul garázdálkodhatott a házban. Otthonosan ki is szolgálta magát. A tappancs-nyomokból ítélve Columbói logika nélkü is azonnal tudtuk, hogy hova vezetett az első útja: természetesen a spájzba,

ahol az összes csokis sütit megette, majd a nappaliban a kis könyvdarabkákból ítélve egy kis "Biblia olvasásba fogott", majd az egyik gyerek szobájában az ágyban hancúrozott, amiről az ágy állapota árulkodott,

..... hazaérkezésünk pillanatában pedig éppen telefonált. :-))