Nehéz ezt így leírni, nehogy a harmadik is következzen, hisz még az egy is sok volt.
Szokásos formánkat hoztuk, nehéz időszaknak nézünk elébe szintén, de már nagyon sok mindent túléltünk, akkor ez is sikerülni fog.
Sajnos nyáron ismét költöztünk, a főbérlőnk nem bírta fizetni a törlesztést, a bank árverezéssel fenyegette, ezért mi úgy gondoltuk, hogy nyitott szemmel fogunk járni, ha hallunk valahol "ócsós" albérletet.
Amikor egyszer hazafelé mentem, nem akartam felmenni még, mert otthon volt a lányom és épp a postáról jöttem, kezemben a levél, melyben az ítéletet küldték meg abban az ügyben, amikor a lányomat megtámadták és acélbetétes bakanccsal rugdosták össze a fejét, ezért úgy gondoltam, hogy a házunk mellett leülök egy padra és ott elolvasom. /Sajnos csak 14 havi börtönt kapott, amit meg is fellebbezett, pedig már a harmadik gaztette volt, az előzőnél ült is, csak jó magaviseletéért elengedték előbb/
Olyan ideges voltam, hogy könnyek szöktek a szemembe, így nem akartam felmenni, ezért még vártam kicsit. Szóba elegyedtem egy nővel, aki kiderült, hogy a szomszéd tízesben lakik, és amikor elbeszélgettünk, hogy mik történtek meg velünk, kiderült, hogy hasonló kálváriákat jártak meg mint mi.
Mindenesetre említette, hogy van egy albérletbe kiadó lakás a házukban, de mikor kiderült, hogy 3,5 szobás, mondtam, hogy meg se kérdezze az árát. Aztán egyik nap szólt, hogy 35 ezret kérnek érte, ami annyi volt, amit a 2,5 szobásért fizettünk.
Na ennek következménye??? Költözés! Hát nem mondhatjuk, hogy nincs gyakorlatunk benne, de kicsit húzós volt, hogy március óta éppen suliba jártam, minden nap félnapos képzés, de megoldottuk a dolgokat, ez augusztus elején volt.
Sajnos elég sok kauciót kértek, de a férjem kért munkahelyi előleget, még azt is megbeszéltük a tulajjal, hogy a kaució egy részét beépítjük a lakásba, mivel elég avétosak voltak a szőnyegpadlók, /előzőleg kutyával laktak ott, a gyerekeim amúgy is allergiásak sok mindenre, por, penészgomba, stb./így laminált padlót vettünk, és baráti segítséggel megoldottuk padló lerakását.
A gyerekeimmel festettünk, szóval minden rendben zajlott. Szeptemberben sikeresen levizsgáztam, addig már mázsaszámra nyomtattam ki az önéletrajzokat és motivációs leveleket, abban a reményben, hogy vizsga után rögtön találok munkahelyet, mert ha nem, akkor anyagilag padló./persze nem laminált:D/
A városban nem sok üzlet van, ahová ne vittem volna be önéletrajzot, internet, állandó újságolvasás, álláskeresés, munkaügyi központban álláskeresés...
Aztán november közepén találtam munkahelyet, akkor egy nap kettőt is ajánlottak fel, de a húzósabbat fogadtam el, mert ott lehetőség van több keresetre, persze látástól-vakulásig ott kell lenni, ráadásul nagyon sok munka, egész nap talpon, alulról, felülről nyomás rajtad, sőt még a kollegák sem éppen segítőkészek egymással.
Sajnos a két hónap kiesés a jövedelmemben /képzés idejére minimálbért kaptam/ elég húzós volt, főleg úgy, hogy a férjemnek is jócskán leapadt a keresete, idén szinte semmi túlórája nem volt.Nem beszélve arról, hogy az eladott házunk után sem jön a részlet, már lassan 10 havi a hátralék, itt is pereskedés lesz ahogy látom, hogy a pénzükhöz jussunk.
Gondoltuk megpróbáljuk rendbe tenni magunkat, hogy a törlesztéseket összevonjuk, amit már tavaly karácsony előtt is próbáltunk, /lásd. Karácsonyi válság c. írásom/, de sajnos nem ment. Igaz akkor januárban megoldottuk a problémát, előremeneküléssel sikerült újabb hitelt felvenni, de már nagyon necces volt minden akkor is.
Férjem a szüleivel megbeszélte, hogy a házukat fedezetként adósságrendező hitellel megterhelnénk, hogy rendbe tegyük magunkat, és a fizetnivaló egyharmadára csökkenjen.
El is kezdtünk intézni mindent, persze az OTP-nél próbáltuk meg rögtön, mivel 25 éve ott van folyószámlánk.
Gondoltuk, hogy nem lehet probléma, hisz a ház ott van fedezetként, de elutasítottak, amit nem értettünk.Nem indokolták! A férjem munkahelye elég elismert a városban, nem rugdosnak ki embereket csak úgy, főleg nem a férjem, aki több ember helyett is dolgozik. Sajnos Ő is olyan típus, aki megszakítja magát, más meg ezt kihasználja.
Aztán másik bankok is elutasítottak, mint kiderült azért, mert van tartozásrendező hitelem.
Hát ez szívás volt, mert akkor jöttünk rá, hogy az OTP behúzott a csőbe bennünket, mert nyáron az A-hitelkeretünket lecsökkentette felére /nem volt indokolt, mert lehet, hogy a férjem jövedelme kevesebb lett, mint előző évben, de én akkor pont kaptam a minimálbért a képzés idejére./, pont költözés előtt volt, és amikor bementem, hogy ez miért történt és most mit csináljak, mert nem is fogok pénzhez jutni, hiába jön meg a fizetés rá, stb. megvigasztaltak, hogy felvehetem hitelként a különbözetet. De sajnos elég magas lett volna a részlet, így még további vigasz, hogy akkor az egész A-hitelkeretet megkapom részletre, hosszabb távra.
Így beleugrottunk ebbe, kénytelenek voltunk, nem volt más választás, de sajnos tartozásrendező hitelként könyvelték el, ez pedig akadály volt egy újabb hitel felvételére. A férjem felvehetett volna, mert csak az én nevemen fut a tartozásrendező, de közös a folyószámlánk, ezért aztán mégsem.
Szóval október eleje óta intéztük a hitelt, most karácsony és még semmi. Igaz a PSZÁF-nak már írtam, mert nem tartom korrektnek ezt az eljárást, sőt az OTP-segélyvonalon azt mondták, hogy nem lehetne akadály a tartozásrendező, mert a folyamat, hogy ha nem elég a tartozásrendező, akkor adósságrendezővel lehet folytatni. Persze ez csak elméletben létezik, a gyakorlat teljesen más.
Aztán jött a 22-es csapdája, hogy hiába kértünk a bankoktól haladékot, az egyik 30 napos késés után letiltaná, az OTP pedig akkor ad haladékot, ha legalább két hónap hátralék van. Na már most, mivel a számlára megy a pénzünk, még időben az első hónapnál leveszem, hogy ne tudják leemelni, de a következő hónapban már ahogy a pénz a számlára megy, leemelik rögtön. Mindenesetre a két havi kiesés miatt, hogy ne legyen letiltás, sajnos csiki-csukizunk, így fizetéskor már nem marad elég, mert mindig valaki segítsége kell, hogy rendben legyünk. A kör bezárul!!!
Illetve mégsem, mi megoldottuk, a lányom számlájára utaltatjuk a fizetést, és így a banknál szerződést köthetünk 6 hónapos csúsztatásra, persze nem is merek utánaszámolni, hogy ez mennyivel terheli meg a zsebünket, mert persze, hogy nem mi fogunk jól járni, de még ezer köszönet, hogy egy kicsit fellélegezhetünk.
Ha a lányom számlájára kéthavi bér megy, tiszta folyószámla lesz, a férjemnek megvan rá a felhatalmazása, akkor a tiszta folyószámla kivonattal már lehet más banknál próbálkozni tartozásrendező jelzáloghitellel, legalábbis ezt mondta a mobilbankár, aki az ügyünkkel foglalkozik.
A férjem már tiszta idegbeteg ezek miatt, éjszakákat nem alszik, gyógyszer szed néha, hogy ki tudja pihenni magát.
Szegénynek mindent intéznie kellett, mert előtte mindig én voltam a fő ügyintéző, de sajnos most látástól-vakulásig dolgoztam, /kereskedelem/ volt olyan hét, hogy a hét napból ötször mentem reggel hatra, persze estig, két hetet pedig pihenőnap nélkül dolgoztam végig ebben a tempóban.
Nem panaszkodni akarok, örülök, hogy van munkám, de amióta itt dolgozom, jelesre tudnék vizsgázni a rabszolgatartó társadalomból.
Na de nem baj, itt a karácsony, örüljünk és örvendjünk. Ajándékok is sikeredtek, kenyéradó gazdámnak köszönhetően a munkahelyen lehetett a januári kereset terhére vásárolni, így mindenki kapott valami hasznos dolgot. A kevéske kis pénzt beosztva még karácsonyfa is lett. Szaloncukorra már nem futotta, de a férjem volt vért adni / már több mint százszoros véradó/ és kapott fél kiló szaloncukrot.
Ennivalónk van, sőt finomak nagyon, köszönet a családomnak, akik itthon helytálltak, a lányaim függönyt mostak, ablakot tisztítottak, a férjem tortát sütött, a lányok sütiket.
A szokásos tortánk is soványabb lett, mert nem az emeletest készítette el a férjem, hanem csak szimplán.
Lényeg az, hogy a kálvária kellős közepén, 1-2 héttel ezelőtt a lányom megjegyezte, hogy amennyi problémánk van, ahhoz képest az apja nagyon türelmes és nyugodt. Ezt megemlítettem a férjemnek, és megköszöntem, hogy odafigyel arra, hogy a gondok miatt ne egymásra legyünk idegesek, hanem szeressük egymást továbbra is, hisz a lényeg az, hogy itt vagyunk egymásnak, ha pedig nem jön össze a hitel, a legrosszabb esetben nem tudunk fizetni valamit és letiltják.
Persze Neki a legrosszabb, mert nem szeretné a szégyenét elviselni ennek, hisz nem ilyenek vagyunk.
Megírtam a bankoknak és a pszáf-nak is ezeket, hogy miért nem hagyják, hogy az ember helyrehozhassa az anyagi helyzetét??? Miért gördítenek akadályt???
Ja! Szenteste csörög a telefon és egy kedves ismerős, akivel a férjem még együtt dolgozott régen, felhívott, boldog karácsonyt kívánt.
Kérdeztem, hogy sikerült-e a fűtést visszakapcsoltatni, mert szegényeknek kikapcsolták, a felesége táppénzen van fél éve, mert balesetük volt, Zoli sem tudott azóta nagyon dolgozni, pedig szorgalmas ember, de sajnos alkalmi munkákból élnek, illetve élnének.
Amikor megtudtam, hogy kikapcsolták a fűtésüket, és a munkahelyemen beszéltünk róla, akkor kiderült,hogy fűtés szezonban nem is kapcsolhatták volna ki. Itt volt a kemény -10 alatti hőmérséklet, a gyerekek szobájában hősugárzóztak, ők fáztak. Nagyon fáradt voltam egyik este, a hátam közepére nem kívántam senkit, akkor értem haza a melóból, amikor felhívott, hogy felugranának. Nem mondtam nemet, hát disznót vágott, mert vett hitelre egyet, kiárusította, hogy a saját húsa az ünnepekre meglegyen, és ránk is gondolt. Szégyelltem magam, mert nem vagyunk olyan szegények mint Ők, de nem volt ellenvetés, el kellett fogadni. Azt mondta, hogy nem felejti el, hogy mi is segítettünk tavaly karácsonykor, amikor nem volt mit enniük szinte. Nem emlékeztem rá, aztán eszembe juttatta, hogy tyúkot vittünk. Kaptunk a vőmtől karácsonyra, aztán hazafelé beadtunk párat Nekik, mert tudtuk, hogy ezzel segíthetünk. Már elfelejtettem, mert csak azt nem felejtem el, ha én kapok.
Na kicsit elkanyarodtam, szóval szenteste felajánlott egy karácsonyfát, mert sikerült szereznie a maradékból nagyon szép fenyőt és ránk is gondolt.
Mondtam, hogy köszönöm, sikerült venni, de nagyon aranyos. Erre kérdezte, hogy mindenünk van-e?
Hát mondtam, hogy igen, köszönjük, szaloncukrot is kapott a férjem a véradáskor,mindenesetre aranyos volt, hogy érdeklődött. Gyorsan elköszönt, boldog karácsonyt kívánt! Gyanús volt, annyira gyorsan köszönt el.
Fél óra múlva egy fél reklámszatyor szaloncukorral állt az ajtóban, mert sokan vagyunk és a fél kiló az nem sok nekünk, ellenkeztem, de akkor többé nem ismer... stb.
Hát ilyen ember Ő, aki nem felejti el, ha segítenek neki, főleg most karácsony előtt a férjem munkát is talált Neki, szerinte nekünk köszönheti, hogy visszakapcsolták a fűtést, meleg vizet.
Nagyon rendes ember, aki jobb sorsra érdemes. Ilyen érzésem van saját magunkkal is, hogy jobb sorsra érdemesek vagyunk, de aztán eszembe jut, hogy minden ember a saját életének a kovácsa.
Hát akkor elég szar kovácsok vagyunk. Na mindegy. Lényeg az, hogy itt vagyunk egymásnak, hogy szeretjük egymást.
Már beteljesül az, amit egy újságban olvastam, hogy a férjem karmája az,hogy ebben az életében minden anyagi javát elveszíti, hogy rájöjjön mi az igazi érték.
Szerintem már rájött!!!
Áldott Karácsonyt kívánok!
