Korábban már született egy teszt a Prohardver oldalain, de mivel a neten keresgélve nagyon kevés tesztet találtam, magyar nyelven konkrétan ezt az egyet, ugyanakkor mégis egy elég népszerű cucc: úgy gondoltam megér egy logout-os írást.

Sokat gondolkodtam a megvásárlásán, elég sok kontra és annál kevesebb pro mellett mégis őt választottam, így néhány nap tapasztalat és maga a készülék birtokában írtam róla egy kis összefoglalót vagy nevezzük tesztnek. :)

Röviden:

PRO:
-A forma, dizájn, menürendszer
-mert sosem volt még Apple cuccom
-mert minőségi és mert egyszerűen „szerelmes” lettem bele :)

KONTRA:
- ÁR (nem is részletezem)
-Többek szerint a hangzása gyenge az árához mérten
-hirhedten és aljas módon szeret karcolódni, nehéz rá vigyázni
-maga a forma bár tetszetős, nem túl előnyös
-Itunes

Nézzünk bele a dobozba

Egy csinos kis plexi dobozban kapjuk az ipodot egy kis állványon, szinte, mint egy vitrinben.
Már maga a dobozka is nagyon ízléses és minőséget sugall (nemhiába, az amcsik szépen csomagolva eladnak szó szerint bármit).
A dobozban az ipod mellett találunk egy fülest, egy dock kábelt, egy dock adaptert, valami használati útmutató szerűséget és… hát azt hiszem ennyi.

Rövid bevezető után csapjunk a lecsóba

Forma:

Ízlés kérdése, szerintem egyszerűen gyönyörű. Vastag, matt alumínium előlap, csillogó, polírozott rozsdamentes acél hátlap, ahogy az szokás az ipodoknál és az egész kütyü 7mm vékony. A készülék méreteit maximálisan kihasználó 2”-os kijelző, 240*320-as felbontással, szép színekkel, röviden: meglehetősen szép képet ad.

Mint azt fentebb írtam, korábban nem volt még Apple cuccom, így ipodom sem, nincs összehasonlítási alapom az ipod classic-al. Állítólag nem túl méretes a középső clickwheel.
Nekem semmi problémám vele, igaz nincsenek is túl vastag ujjaim, de teljesen kényelmesen használható, néhány óra tekergetés után belejön az emberfia.
Ezen kívül egyetlen egy darab gomb található a minimalizmus jegyében s kis nano-n, ez pedig a hold kapcsolója, meglehetősen határozottan jár, talán kerülhetett volna a készülék tetejére a kényelmesebb használhatóság miatt,
egyebet nem tudok róla elmondani (by Szalacsi).

Van itt még nekünk egy ún. dock csatlakozó, ezen keresztül zajlik mindenféle kommunikáció az ipod és a MAC, PC, DOCK, Audio rendszer, bármilyen más kiegészítő között, ez egy nagyon ötletes és a szó legjobb értelmében univerzális megoldás, ellene szól, hogy elég drága egy ilyen Dock-USB kábel, szemben egy mezei, bármelyik számtech boltban kapható USB kábelnél.
Található itt még egy 3,5mm-es mezei Jack aljzat, és épp ez a probléma, nem itt kéne lennie.
Egyszerűen túl közel van a dock kábelhez, melynek oldalain vannak a reteszelő fülecskék (ezzel oldhatjuk ki a kábelt a foglalatából) és így képtelenség kihúzni a kábelt, ha a füles is be van dugva, ejnye! Ennyit a külcsínről és a kezelőszervekről.

Menürendszer:

Pár szó, ami eszembe jut róla:
Ötletes, egyszerű, semmi felesleges sallang, kihasználja a készülék adottságait és persze igényes.
Ha ráérzünk a clickwheel kezelésére, akkor az egész pofon egyszerű, átlátható és gyors.
A menü főbb pontjai így maga a főmenü, illetve a Zene menü teljesen testre szabható, igényeinknek megfelelő menüpontokat varázsolhatunk beléjük.

A zenék kezelésére több alternatíva is van, a legpofásabb egyértelműen a Coverflow.
Amennyiben rendben tartjuk az mp3 fájljaink ID3tagjeit és beszereztünk hozzájuk néhány album borítót, akkor tényleg jópofa dolog, mellesleg használható is. Böngészhetünk egyszerű lista módban kis albumképekkel, vagy előadók szerint, van keresés menüpontunk, csinálhatunk válogatást, értékelhetjük a számainkat, stb.
De most már tényleg jöjjenek a lényegesebb dolgok, a különböző médiatípusok. Kezdjük a videókkal.
Típusát tekintve az itunes 4 féle mozgóképet különböztet meg: ezek a film, videoklip, tv-műsorok és a kölcsönzések. Ezekre nagyon nem térnék ki, maradjunk a filmnél, ez lehet akármi, egy sorozat, egy poénos videó a netről, egy videoklip, bármi…
Formátumát tekintve viszont egyedül mpeg4 ami így elsőre kissé szegényesnek tűnik, mert ugye konvertálgassunk, az idő, elmegy az ember kedve, stb.…
A valóságban már elég sok ingyenes és gyors konvertáló progi van erre a célra, elég sok beállítási lehetőséggel, szóval lehet optimalizálni a dolgot, ráadásul az ipod képernyő felbontásához igazodva egy
közepes minőségű tömörítéssel is szép eredményt érhetünk el.

Képnézegetésre nem térnék ki, van ilyen, jól működik, szépek a képek, de ezt már említettem, ennyi.

Hangzás

A lényeg egy mp3/mp4 lejátszónál, ipodnál vagy nevezzétek, ahogy akarjátok, azért mégis a zene, ezért is hagytam a végére. Komolyabb teszteket nem állt módomban végezni, szubjektív megítélésen alapulnak a következő sorok (és persze az összes).
Vásárlás előtt hallottam különböző és egymástól gyökeresen eltérő véleményeket a hangjával kapcsolatban, némelyiktől kicsit meg is ijedtem: „kevés a basszus”, „iriver, iaudio simán lenyomja” stb.…
Szerintem nincsen különösebb gond a hangzásával, kisebb hibáit jól palástolja a kiegyensúlyozottsága. Semmiképpen nem csúcsminőség, de a gyári fülessel is olyan a hangja, hogy az ember órákig elhallgatja, nem fárasztó, nem erőlteti a részleteket.
Igazából semmi bántó vagy kiugró dolog nincs a hangjában, egy picivel lehetne kevésbé elmosott a basszus, picivel több közép, de semmi olyan hiba, ami idegesítő vagy figyelemreméltó lenne. Csak ismételni tudom azt az egy mondatot, amivel jellemezhető: kellemes hallgatni, mind a mellett, hogy korántsem tökéletes a hangja.

Először nekem kicsit soknak tűnt a basszus így váltogattam az EQ beállítások között, de ismét beigazolódott a régi tézis: „EQ-re nincs semmi szükség”, így inkább kikapcsoltam, így bizonyult a legjobbnak. Mellesleg az ekvalízer az egyetlen hangbuheráló, nálam ez jó pont. A gyári fülesnek elég erős basszusa van, mivel egy másik, szintén gyári, Sony fülessel még mélykiemelés mellett sem sikerült megközelíteni…

A hangzáshoz kapcsolódik még az ipod azon érdekes jelensége, miszerint a gyengébb minőségben kódolt mp3 fájlok hibáit előszeretettel mutatja meg. A korábban észre sem vett pattogások, mindenféle zajok (persze csak alig hallhatóan) mind megjelennek. Végül is ez felfogható pozitív és negatív dologként, mert hát mégiscsak ejnye-bejnye, szóljon már rendesen ennyi pénzért. Ellenben a hibákkal párhuzamosan a zene minden részlete szépen kijön, tehát tiszta a hangzás. Persze az is hozzátartozik a dologhoz, hogy jó, ha 3-4 ilyen gyengébb minőségű albumom van, de ezeken meg is hallani, hogy nem okés.

Játékok

Ez a rész még megér néhány mondatot.
3db játékot kapunk alapból az ipodunkhoz (vásárolhatunk többet is az Itunes áruházból). Van egy kártyajátékunk Klondike néven egy kvíz játék és egy Vortex nevezetű golyó pattingatós játék, ami mellesleg a clickwheel-el tökéletesen jól kezelhető, elvégre erre írták a játékot:)
A kvíz is egész szórakoztató: ID3 Tag-ből szedi össze a kérdéseket elég változatos formában és ezekre kell helyen válaszolnunk, illetve téteket tennünk. Ilyen pl. : „xy előadó melyik albumáról szól éppen ez a szám?” vagy „a 4 közül melyik albumot adták ki 2002-ben?” és hasonlók.

Végezetül egy gyors értékelés:

+
-Szép, elegáns, vékony és minőségi külső
-Relatíve nagyméretű és éles kijelző
-pofás, jól kezelhető menürendszer

-
-Ár
-Az árához mérten lehetne jobb hangja (gyári fülhallgatóval)
-Könnyen karcolódik