(Nemrég volt a premierje a nagysikerű horror sorozat legújabb darabjának, a Fűrésznek. A morbid és felkavaró jeleneteiről híres film minden egyes epizódja nézők ezreit készteti arra, hogy beüljenek a mozikba és végigborzongják azt a közel másfél órát, amiben teljesen hétköznapi emberek szembesülnek saját életük legnagyobb félelmeivel, amiből a kiút csak a legkegyetlenebb fájdalommal teli harc vagy a halál... A film és egy kérdés volt az, ami arra késztetett, hogy ez az írás megszülessen. Egy kis közös gondolkodásra hívom most meg az olvasót. Egy szerepjátékra, aminek a főszereplője nem más lesz, mint TE magad!)

Délután 13:39
Sajgó fejjel és bódultan ébredsz. A szemeid még ki sem tudod nyitni, de egyből érzed, hogy alig van erőd, mindened átjárja a gyengeség. Nem érted mi történhetett, az agyad próbálja felfogni a gondolatokat és összerakni a képet, de semmi sem tiszta. Eltelik pár perc, majd szép lassan kinyitod a szemed és próbálod megfejteni mi az, amit látsz. Egy ágyon fekszel, de ismeretlen minden. Egy szűk kis szoba, a falon régi képek, poros bútorok, elhagyott és megkopott tárgyak. Kis idő után nehezen ugyan, de sikerül felülnöd. Az egész tested sajog, kábult vagy és minden olyan homályos és álomszerű. Az ágy melletti éjjeli szekrényen egy borítékot veszel észre és már messziről látod, hogy a tetejére vastagon a neved van írva. Zavarodottan nyúlsz érte és amint feltéped, találsz benne egy kis kézi diktafont mellette egy kazettával, amin a következő felirat áll: "Játssz le!" Az agyad cikázik, próbálod felidézni, hogy kerültél ide és az utolsó emlékedet, amikor még minden rendben volt. Nem áll össze semmi, a szíved egyre gyorsabban ver, az elméd már szinte teljesen kitisztult, de mégsem értesz semmit. Idegesen és kapkodva berakod a kazettát a készülékbe, majd play gombot nyomsz. Néhány másodperc sercegő statikus zaj után a következőt hallod:

"Hello ..... ! Az eddigi életed nem állt másból csak egy véget nem érő szélmalomharcból, amit az idővel vívtál. Vég nélküli rohanásod eredménye az lett, hogy képtelen lettél bármit is megbecsülni. Érzéketlenné váltál az idővel szemben, nem tudtad megbecsülni és hasznosan tölteni a perceket, amivel az élet ajándékozott meg. Bár sokkal több mindened van, mint a legtöbb embernek mégsem voltál képes észrevenni azt a sok szépet, ami megadatott neked. Ezért úgy döntöttem, megmutatom milyen sokat is jelenthet egy óra, ha képes vagy azt úgy látni, ahogy azok teszik, akiknek nem adatott több az életben. Ha még nem vetted észre elmondom, hogy egy időzítő és egy robbanószerkezet van a testedre erősítve, ami hamarosan aktiválódik és pontosan egy órád lesz arra, hogy szembenézz eddigi életed legnagyobb hibáival. Vajon most képes leszel észrevenni mi is az ami igazán fontos? Képes leszel-e életed utolsó órájában helyesen cselekedni? A szobából szabadon távozhatsz, bárhova mehetsz és bármit tehetsz, de ha megpróbálsz bárkinek is szólni a bombáról azonnal felrobban, ha megpróbálod eltávolítani, szintén meghalsz. Minden mozdulatod követni fogom, de ha helyesen döntesz egy teljes óráig még lehetőséged van megtenni azt, amire vágysz. Tudom, hogy most azt gondolod véget ér minden. De tévedsz...a játék csak most kezdődik..."

A felvétel véget ér, a diktafon kiesik a kezedből és ijedten a felsőd alá nyúlsz. Próbálod nyugtatni magad, hogy ez az egész csak álom és hirtelen majd ez is véget ér ahogy szokott, de abban a pillanatban észreveszed a kijelzőt magadon amint 59:59-ről szép lassan elkezd visszaszámolni. A szíved még sosem vert ilyen hevesen, rádöbbensz, hogy az életed kevesebb, mint egy óra múlva véget ér. Milliónyi gondolat cikázik benned, de félsz bármelyikre is hosszabban figyelni. Semmit sem értesz, semmit sem tudsz megmagyarázni. Felállsz, majd az ajtó felé sietsz. Kinézel az ablakon és már távolról látod, hogy a lakásodtól nem messze lévő elhagyatott kis házban vagy, ami évek óta üresen áll. Kinyitod az ajtót, ami recsegve ugyan, de engedelmeskedik a kérésnek. Az erős napfény a szemedbe süt, a kezeddel próbálod takarni, de mit sem ér. Pár pillanat és lassacskán hozzászokik a szemed a fényhez. Ekkor hasít beléd az érzés: Előtted a világ, a megszokott környék, életben vagy, de a számláló könyörtelenül csökken és ezzel együtt az idő is, amit még ebben a világban tölthetsz.
Kétségbeesel és összerogysz? Segítségért kiáltasz, vagy egy telefonhoz rohansz? Vagy talán megpróbálod ezt az egy órát azzal tölteni, hogy megteszed azokat a dolgokat, amiket a hétköznap rohanásában képtelen voltál? Az életed, a munkád, a karriered és minden más, amit elértél immár nem sokat jelent...

Mit teszel?