- Sikerült! - kiáltott Harzax, és összecsapta szürke tenyerét.
- Mi?... - kapta fel fejét álmából a mellette ülő tudóstársa, aki a 46 órája tartó kisérletsorozat miatt kissé elszundikált az imént.
Harzax megkerülte a lebegő asztallapot, belerúgott egy takaritó robotba, de végül Valhy előtt állt, köztük a kis vibráló gömb, melyben egy aprócska állat mocorgott.
A két tudós rámeredt a lombik gömbre, és fekete szemükben élesen tükröződött a kapálózó, egérszerü valami. A kis állat szemét vakitotta a labor erős fénye, mely a hatalmas terem fémes falairól megsokszorozva verődött vissza.
- Basszus... ez él! - hitetlenkedett Valhy, és szeméből végképp eltünt a fáradtság. Csodálatos érzés volt. Épp 155 éve, hogy elkezdte a szenátus által jóváhagyott kisérletsorozatot. Egy élőlényt teremteni! Az ő ötlete volt, régi könyvek már ugyan irtak ilyesmiröl, de aztán valahogy elódázták.
- Igy van! És nem egysejtű, nem növény, nem hal! - ugrált örömében Harzax.
- Csak félig. - mosolygott rá tudósbarátja. - Azt a hosszú uszonyút használtam alapnak, amit 4 éve hajitottunk le, emlékszel?
- Hogyne. És elég volt a Dx45-A -t megvariálni? - nézegette a holoképernyőn a DNS láncot Harzax.
- Nem egészen. Még a 78-asba és a 443/B-be is belenyúltam. A szárazon mit csinálna kopoltyúval? Hiába van lába?! - mutatta Valhy megforditva a 3D-s láncot.
- Ez csodálatos!
- Az! - ámult vele barátja, és mindketten elvarázsolva meredtek a vibráló plazmagömbre.

A tanács zúgolódott még egy kicsit, aztán minden hang elült. Az Elnök belépett, majd méltóságteljesen helyetfoglalt a karzaton. Széke felröppent a magasba, apró zümmögéssel körbeforgott, hogy mindenki lássa a 300 méter átmérőjü félgömb csarnokban.
- Szólitom Harzax tudóst, a HXL-42-es laborból! - visszhangzott végig az Elnök mély, félelmetes hangja a csarnokon. Apró lebegő kamerák ugrottak szét előle, és a fentről becsúszó liftre fókuszáltak. A fényliften Harzax közeledett, az ünnepi alkalomra geohologrammot öltött magára, testét mindenfelől szabálytalan kiszögellésű testek vették körül, enyhén vibrálva. Mikor a lift az Elnökkel egy szintre ért, lejjebb vette a holo szintjét, a geometrikus testek összehúzódtak, és már alig türemkedtek ki szürke testéből.
- Tisztelt Elnök úr, tisztelt Tanács! - meghajtolt, majd komótosan holonoteszére meredt - Hosszú idő óta az első eredményes kisérlettel rukkolhatunk elő, ami egy élő szervezet előállítását illeti. A minap sikerült létrehoznunk egy valódi, négylábú állatot, mely szárazföldi körülmények között életképes, szaporodóképes! Ez az áll...
- Azt akarja mondani, egy vadállatot? - szakitotta félbe a jól felépitett monológot az egyik tanácstag.
- Ööö.. hát nem értelmes lény, ez szentigaz. De első lépés a...
- Harzax tudós, már tele vagyunk mindenféle haszontalan rágcsálókkal, nincs szükség újabb példányokra! - nevetett kárörvendően amaz, és a derültség végighullámzott a terem többi résztvevőjén is.
Némi csend következett, amit végül az Elnök tört meg.
- Nos?
- Nos... ez nem egér. Ez sokkal nagyobb. És életképes. És szeretném ha kipróbálhatnánk nem-laboratóriumi körülmények között is! Az egyik bolygónkon! Mondjuk valaki befogadhatná, és nevelhetné!
Zúgolódás és felháborodás futott végig a teremben, majd hangos vita következett.
- Csendet! - dübörgött bele a zajba az Elnök, háromszoros hangositással. A plazma erősitök csak úgy szikráztak a falba süllyesztett üregekben. - Harzax tudós! A kisérleteit nagyra értékeljük és támogatjuk. Üdvözöljük az első sikeres szárazföldi lény megalkotását, de nem veszélyeztethetjük egyik bolygónk lakosait sem. Sem fertőzés, sem fizikai vagy mentális sérülés nem érheti polgárainkat.
- Mentálisan ez teljesen alacsonyren... - próbált magyarázkodni Harzax.
- Nincs jelentősége. Utasitom, hogy a jövőben is azt a kisérleti telepet használja állatkertnek, amit eddig. A tárgyalást lezárom. További sok sikert!
A lift megindult felfele, és végül eltünt a menyezetben.

- Ez akkoris disznóság! - háborgott pár héttel később a siklóban Valhy.
- Hagyd már. Idehozunk egy labort, és nem kell ennyit utazgatni. Itt aztán senki nem fog minket zavarni. Majd 20 évente hazamegyünk, beszámolni.
- Nézd, ottvan! - mutatott ki az ablakon Valhy, mert a távolban feltünt egy feltünöen kék golyócska, háttérben egy hatalmas lángoló csillaggal.
Még az ősök fedezték fel ezt a bolygót, kalandozásaik során. Valójában kolonizálható bolygót kerestek, és rátaláltak erre az aprócska, de barátságos planétára. Körbenéztek, és szomorúan állapitották meg, hogy túl hideg és sötét van, ugyanakkor szélsőséges az időjárás. Nomeg nem is túl nagy a bolygó, ők meg legalább 150 milliárd lakónak kerestek helyet. Szemüknek félhomály volt a legvilágosabb napon is a bolygó felszinén, és 40-50 fokhoz szokott testük a kék planéta igen kis sávján érezte jól magát. Vékony végtagjaik és gyenge belső szerveik a bolygó erős gravitációját sem viselte jól hosszútávon. Bejelölték a csillagtérképen, mint ''jobbára ártalmatlan'' bolygót, de a zöld jelet nem tették rá.
Később, mikor szintetikus anyagból előállitott egysejtüiknek táptalajt - illetve folyadékot- kerestek, azonnal tudták, ennél jobb helyet nem is remélhettek. Rövidesen halakkal és vizi állatokkal népesitették be az amúgy csak növényekben gazdag bolygót, kisérleteik viszont valamilyen oknál fogva abbamaradtak.

- Lassan közelitsd meg, tudod vastag a légkör. - veregette hátba a pilótát Harzax. Az gyilkos tekintettel ránézett, majd fejest ugrott a siklóval a tejfehér felhőrétegbe.
A tengerpart szélcsendes volt, néhány pálmafa hajladozott csak a viz fölött. A föveny mélyen benyomódott az űrhajó talpa alatt. A két tudós kiugrott a kis liftből, és a lebegő tartóládát maguk előtt vezetve a füves erdőszélre irányitották. A láda kis pukkanással a füre esett, ahogy az antigravitációs teret megszüntették alatta.
- Ezaz! És most, jöjjenek a mi kis kedvenceink! - dörzsölte össze kezét Valhy.
Lenyomott egy gombot a távirányitón, mire a láda oldala áttetszővé vált, majd teljesen eltünt. Bent két tucat apró állat nyüzsgött. Leginkább apró gyikokra hasonlitottak, hosszú lapos farkuk, de négy krokodilszerü lábuk volt. Álmosan pislogtak, majd komótosan kisétáltak a ládából. Kicsit sütkéreztek, tetszett nekik a lágy szellö és a forró napsütés. Majd mintha erőre kaptak volna, beiszkoltak az erdőbe.
A két tudós összemosolygott, és mivel már kezdtek fázni, visszahúzódtak a hajóba, majd rövidesen bolygójuk felé vették az irányt.
Mikor legközelebb visszajöttek, már az egész sziget nyüzsgött az állataiktól, a növényeket igencsak elfogyasztották, a kifejlett példányok 20-30 kilót nyomtak. Harzax fogott néhányat, és egy nagyobb, szinesebb szigetre repültek, valahol az óceán túloldalán. Itt elengedték őket, illetve azokat az új fajokat is, amiket távollétükben kisérleteztek ki. Némelyek még erősen hasonlitottak a korábbi gyikocskákra, csak hosszabb nyakuk, farkuk, vagy lábuk volt. Némelyiknek nemcsak négy, hanem hat. Volt amelyiket pikkely, volt amelyiket apró páncéldarabok boritottak, és voltak csupaszak. Kisérleti alanyok voltak, a túlélés volt a feladatuk.
- És most, egy meglepetés, csak neked, barátom! - húzott elő Valhy egy dobozkát a sikló oldalából.
- Nemár, mit találtál megint ki? - kukucskált bele Harzax a fémdobozba.
- Várd csak ki! - mondta barátja, majd kinyitotta a doboz ajtaját.
A következő pillanatban Harzax majdnem szivrohamot kapott, csak a beépitett bionikus életritmus szabályzó mentette meg ettől. A bőr alá ültetett chip sipolni kezdett, ahogy rendellenességet érzékelt gazdája keringésében. A dobozból ugyanis vagy harminc, apró élölény robbant ki, és a levegőben szanaszét szóródtak.
- Ez meg.. ezmeg mi??? - hüledezett Harzax, szivét markolászva.
- Háááhááá, az én meglepetésem! - nevetett teliszájjal Valhy - madarak! Hetekig kisérleteztem, mire rájöttem, hol kell megváltoztatni az egyik spirált, hogy a mellső lábuk helyett szárnyuk nöljön! Nomeg ne pikkely, hanem ilyen apró pihés valami, ami a GB-45d bolygón azoknak a hatalmas madaraknak, tudod!
Sokáig néztek az apró, repülő lények után, amik a közeli fákra telepedtek, és szemrehányóan pislogtak le rájuk.

A két tudós és barát visszavonult az űrhajóba, de fent, a bolygókörüli pályán keringő laborjukban már valami sokkal de sokkal nagyobb lélegzetvételü dolog várta őket. Ami gyökeresen megváltoztatta az ő és a kisérlet-bolygó életét is...