Emberszámba

Julius 30. Reggel felhívtak, hogy elvállalnám e kb. 2 hétre a cölöpverő gép őrzését. Elvállaltam, nem megeröltető munka, este 18h a kezdés és reggel 7h irány haza. Az éjszakák nem túl vidámak, elég éberen alszom, ezért a legkisebb zörejre is felébredek, kikellett alakítanom egy stratégiát, hogy hogy pihenhessem ki magam.
Az első este későbbre kellett kimennem, mert a trélernek, ami hozta a cölöpverőt csak 21h után volt útvonal engedélye. Kitekertem az emmnullásra, hátizsákban egy pléd takaródzni meg egy üveg ásványvíz és rádió. Sehol senki, leültem egy fa alá és átadtam magam a guargumi témának, egész este azt tárgyalták. Megy a hisztéria, hosszú évek óta kontroll nélkül, kétpofára zabáltatják fel az emberekkel az adalékanyagokat s most, hogy egyről kiderült szennyezett, hát hűha.
Besötétedett mire megjött sárga villogóval és egy felvezető autóval a tréler. A cölöpverő legördült róla, nekem jó éjszakát kívántak miszerint reggel 7h-ra jönnek. Aludni egyelőre nem volt hol, a lakó konténer csak másnap érkezett egy másik kamionnal. Felmásztam a gépre és belebújtam a plédbe, aznap éjjel nagyon hideg volt, 5° alá ment a hőmérséklet. Forgolódtam a gép hideg fémlapján, a rádió is idegesített annyira fáztam, de csak sikerült elaludnom egy félórára. Hajnal 4h-kor már talpon voltam, pisiltem egy fa tövében és kirázott a hideg, futnom kellett egy kört, hogy bemelegedjek. Nagyon vártam a reggel 7 órát, hazakerekezni és kávézni a konyha asztalnál.
7-kor felhívtak, hogy csak 10-kor jönnek. Így indult ez a 14 napra sikeredett meló, baromi ideges voltam, még plusz 3 óra ólom lassú idő.
Este kitekertem 18h-ra, már az autóban ülve vártak, ahogy érkeztem indultak is. A lakókonténer a helyén. Benne egy 46cm széles pad (lemértem), amin aludtam, egy koszos íróasztal, sártól csatakos munkásruhák a fogason, a falon pornóképek, és rengeteg légy. Hoztak ugyan légyírtót de ha befújtam nem lehetett bemenni. Én eleve zöldgondolkodású vagyok, környezetbarát megoldást választottam, megvártam míg besötétedik, raktam egy hatalmas tüzet a bejárata előtt, tágra nyitottam az ajtaját, bementem és elkezdtem csépelni a falat, a levegőt egy kabáttal. Az összes légy kimenekült a világosságra, béke velük. Éjfélig guargumiztam és bantumiztam a Nokia 3310-es telefonomon, fantasztikus egy játék. Eleinte gőzöm sem volt róla, hogyan kell játszani, de mára a legnehezebb szinten is megverem a telefonomat.
Éjfél után alvás, de ahogy az írás mondja ember tervez, Isten végez, Hugó meg csávez. Éjfél után jönnek konvolyban a quad motorosok, arra rögtön szapora szívdobogás mellett riadtam fel, miután levágtam semmi gáz csak nagy robaj lenyugtattam magam. Aztán van az, hogy nappal a konténer felmelegedik s éjjelre lehűl. Ez azzal jár, hogy a fala hatalmasat morajlik éppen akkor, amikor beszundítanál. Nos ilyenkor ugrasz egyet és próbálod magadban tudatosítani, hogy semmi gáz, ha legközelebb hallod elég csak kinyitni a szemed.
Hja, vannak a kóbor kutyák, ötössével járnak, egyszer csak azt hallom, hogy sziszletnek baromira a konténer körül, a bejárat mellett ott a szemetes zsák, szalonna bőr, kenyérmaradék, üdítős flakonok, vajas doboz, kiszimatolják.
Elég ráverni egyet a konténer falára és elkotródnak. Jobban félnek mint én, valaha szebb napokat látott kutyák voltak, egyik hajnalban láttam őket átszaladni az épülő emmnulláson, őzet hajtottak. Fütyültem nekik, megálltak, figyeltek, ismerős lehetett nekik a hang, gyere, gyere ideeee. Mérlegeltek, de tovább futottak, elvadultak teljesen.
Végül eljött a reggel 6h, Kossuth rádió, nem találtak dioxinnal szennyezett, a Lánchíd lezárva, várható időjárás. Közben sétálgatok és rámjön a szükség.
Bemegyek a fák közé, egy tisztás, a dózer takarította le. Térdhajlítás, levegő kifúj. Valamikor sérvvel műtöttek és a főorvos mondta, hogy ha megtehetem, akkor innentől üres tüdővel szüljek. Kevesebb az esélye, hogy a sérv kiújul ill. az agyvérzéses férfiak zömének a wécén pattan el az agyában az ere.
Szóval ezt az egyet nagyon megtanultam, nem erőlködve, jön az magától.
Kézmosás ásványvízzel, megbillentem a falkont s ha már ott van, akkor az arcom is. Egy szál törölköző sem volt, de leltem egy kék pólót.
Akkor szabadult el a pokol.
Közvetlenül a bejárati ajtó előtt mostam kezet és arcot, a száraz földön úgy fest, mint ha éjjel odapisiltem volna, mert lusta voltam arrébb menni.
A lapáttal szórtam rá száraz földet és összerugdostam, ráléptem cipővel, hogy ne lássák meg a nyomát.
S akkor jöttem rá, hogy ahol a nagy dolgomat végeztem ott kezdik ma a munkát, a dózer azért takarította ki az erdőt, mert a felüljáró első cölöpjei oda mennek, ott verik le az első beton oszlopot. Lapát, futás, alányúl, felemel és be a patakba, megnyugodva vissza. A világoskék a kedvenc színem, rögtön beugrott, hogy a gépkezelő srác tegnap világoskék pólóban dolgozott, abba töröltem a kezemet és az arcomat, tiszta víz, ha megjön tüzet hány, hogy milyen bunkó vagyok.
Felakasztottam a kerékpárom elejére és a lehető legnagyobb sebességre kapcsoltam, tekertem vagy 6-8 kilométert mire megszáradt, de még egy picit nedves volt.
Mosolyogva fogadtam a csapatot, egy gépkezelő, egy segéd és egy művezető.
Meglepődve vették észre a tábortűz nyomát, a kezemben a jegyzeteket.
Majd a falon a megtépázott pornóképeket. Szó nélkül de kérdőn mutattak oda!??? Talán azt hitték, hogy... pedig nem. Csak a legyeket hajkurásztam, mondtam védekezően.
Ott a Chemotox, miért nem fújtál vele be?

Üdv! Az írás túl hosszú lett, a folytatás itt olvasható: [link]