Tudom, éjszakai biciklizés címmel születtek már írások, ezúttal elnézést is szeretnék kérni a hasonló címért, de mivel ez az írás is egy éjszakai biciklizést próbál bemutatni, nem nagyon jutott más eszembe.

A történet ott kezdődott, hogy múlt héten szombaton várnarancssal felbicikliztünk a Normafához, csak mert kedvünk volt. Itt vettem észre egy plakátot, amelyen egy e hét keddre/szerdára meghírdetett éjszakai biciklizés volt meghírdetve 23:00-i kezdettel, és 1:30-as befejezéssel. A Hősök terétől a Normafáig, majd onnan a Moszkva térig volt tervezve a táv. Még ott eldöntöttem, hogy ez nekem tetszik, és hogy én ide el szeretnék menni. A szülőkkel nem okozott komolyabb nehézséget megbeszélni a dolgot, hívtam még barátokat is, de őket sajnos nem engedték el. Belinkeltem a rendezvény weboldalát a fáradt gőzben lévő biciklis topicba is, ahonnan végül fasyrt jött el.

22:30-kor volt a találkozó a Városligetben a műjégpályánál, mi 22:00-t beszéltünk meg fasyrttal, gondoltuk, még előtte körbenézünk, beszélgetünk egy kicsit.
El is indultam itthonról némi késéssel, 21 óra körül, csak reménykedtem, hogy odaérek időben. Minden rendben volt, a 64-es busz, és az 56-os villamos vonalán nagyon kellemesen, és gyorsan végigértem, ott kezdődtek a gondok, hogy eddig még csak úgy voltam a Hősök terénél, hogy a szüleim vittek autóval. Volt valami emlékem arról, hogy valami hídtól beljebb kezdődik az Andrássy út. Térképet, természetesen, tájfutó ember létemre nem vittem magammal:-). Valami miatt az jutott eszembe, hogy ez a híd talán az Erzsébet híd. De ugye nem az volt, így egy szép nagy ''kavarás'' után jutottam csak el az Andrássy útra, ahol hívott fasyrt, hogy késik. Ekkor épp az Operánál voltam, mondtam, hogy még én sem vagyok ott. Végül én értem oda előbb a találkozóhelyként megjelölt városligeti hídhoz.
Maga a túra úgy kezdődött, hogy szépen lassan gyűlt a nép, megtudtuk közben, hogy a bicikliseknél teljesen mindegy, hogy valaki csak most látja először a másikat, mindenki mindenkit tegez. Volt egy ember, aki miután megérkezett, körbejárt, és kezet is fogott mindenkivel. Aztán megérkeztek a szervezők, a vezetőjük elmondta, hogy mi lesz, merre megyünk, hogyan, stb. Mi fasyrttal már akkor valószínűsítettük, hogy nem leszünk a Normafához elsőként érkezők között, ugyanis a jelenlévők nagy része mezben érkezett, tehát nagy valószínűséggel ha nem is profi, de rendszeres bicikliző.
Ahogy elindultunk az Andárssy úton, vicces volt nézni, ahogy hol 1 sávot 2 kamionnyi hosszan, hol 2 sávot 1 kamionnyi hosszan elfoglaltunk. A piros lámpákkal meg az elején még majdnem mindig foglalkoztunk, de végül ez lekorlátozódott a nagyobb kereszteződésekre, még akkor sem nagyon zavartattuk magunkat, amikor rendőrök voltak a környéken. Ahogy átértünk az alagúton, lassan elkezdett emelkedni az út, tehát egyre fárasztóbb lett tekerni. Szegény fasyrt 2 hét biciklizési gyakorlattal, edzettséggel nem csoda, hogy kb csak a táv 2/3-áig tekert, utána már csak én bicikliztem mellette. (aki ment már fel a Normafához a 21-es busz vonalán, tudja, hogy meglehetősen meredeknek mondható az út).
De végül felértünk! Akármennyire is fárasztó volt, megérte, azért nem mindennap teker fel az ember a főváros tetejére, ráadásul késő este. Vagy inkább már kora reggel? Ha jól emlékszem, talán negyed 1-fél 1 körül lehetett, mikorra felértünk. Fent a szervezők nagyon rendesek voltak, innivalóval, és némi snack-el vártak minket, aminek mondanom sem kell, kifejezetten örültünk.
<em></em>
A kép telefonnal készült, és mint látható, a személyiségi jogok miatt azért nem kell aggódnom
Még néhány kép:[link]
Lassan, mikor már mindenki eleget evett és ivott, elindultunk tovább, a János-hegyi Libegő irányába. Errefelé már nem igazán volt kivilágítva az út, eszméletlen jól nézett ki, ahogy 50-80 piros villogó lámpa halad előttünk (az utolsók szerepét most sem adtuk fel).
A j Libegő után elindultunk lefelé, na az egy izgalmas szakasz volt, színtén nem volt kivilágítva, és szűk, rossz minőségű erdei aszfaltos út volt ott. Ennek ellenére ezen a szakaszon, mivel lejtett, az utolsókból a középmezőny elejére küzdöttük fel magunkat, mintegy 30-40km/h sebességgel haladva. Mondanom se kell, ez azért elég nagy kockázat volt, főleg fasyrt számára, akinek inkább jó minőségű aszfaltra való gumijai voltak, nekem még elment, hiszen az én biciklim alapvetően meg pont terepre van kitalálva. Az út néhány részéről, ahol egy kicsit ritkásabb volt az erdő, látni lehetett a gyöngyörűen kivilágított Budapeset, sajnos olyan részt viszont nem találtunk, ahol érdemes lett volna esetleg hosszabb időre megállni fényképezni. Ez az út elvitt minket a Budakeszi út Szépjuhászné melletti szakaszához. Itt még megvártunk mindenkit, aztán mint az őrültek (ez most teljesen komoly) mentünk lefelé a Budakeszi úton, mintegy 60-70(!)km/h-s sebességgel. Ez, főleg úgy, ahogy fasyrt és én mentünk, tehát bukósisak nélkül elég veszélyes játék volt, ilyen sebességnél már egy kisebb úthiba is komolyabban megdobta a biciklit. Az mondjuk vicces volt, hogy az elején észre sem vettem, hogy ilyen sebességgel megyek, egy lámpánál néztem meg egy pillanatra a sebességmérőt, és hopsz, 58-at mutatott. Na egy kicsit ráhajtottam, hogy azért legyen meg a 60, és 63-nál megint ránéztem az órára. Többször nem, mert azért eléggé veszélyes volt, csak később láttam, hogy az óra 70km/h-t jelez maximális sebességnek.
A Budakeszi út végénél én elváltam a csapattól, révén elég nagy kerülő lett volna, ha még elmegyek a Moszkva térre, és úgy vissza a Hűvösvölgy felé Solymárra. Fasyrtal megbeszéltük, hogy ha máskor nem, jövőre, ugyanitt, ugyanekkor biztosan találkozunk.

Kb 2 óra felé értem haza, már persze mindenki aludt, de nekem még volt képem lezuhanyozni:-) és senki nem ébredt fel rá szerencsére. Másnap(illetve aznap ugye) elég fáradt voltam, de azért nem ütött ki a dolog.

Fasyrt páldája mutatja, hogy olyan hatalmas gyakorlat nem kell ahhoz, hogy ezt valaki végigcsinálja, egy nagyon jó élménnyel legyen gazdagabb, ráadásul, ha sokat ph-zik, talán az időponttal sem lesz gond. Remélem, jövőre többen képviselhetjük majd a PH-t!