Egy emmnullás öt napja

Szalonnasütés az emmnullás közepén, akár négykézláb


Apósom megkért, hogy ugorjak be helyettesíteni, segíteni. Csak 2 X 24 óráról lett volna szó, de lett belőle 5 nap. Megvolt a szolgálati beosztásuk, ám kirúgtak egy embert tőlük hirtelen ill. jött egy előre be nem kalkulált munka. A „szögbelövő” én csak így hívom, nem tudom mi a hivatalos neve, de cölöpbeverő. Jó cucc. Az autópályák felüljáróinak a bettony oszlopait döngöli a földbe.
A géphez tartozott egy 2 rekeszes konténer, az egyik oldalában a szögbelövő tartozékai, kellékei, sok értékes gépek. A másikban egy tartózkodó lócával, legyekkel és pucércsajos képekkel a falon.
A melósok szóltak előre, hogy „vigyázz gyerek, mert éjjel jönnek a cigányok”.
Nem érdekli őket semmi, csak a lefejthető gázolajra és a konténerek tartalmára mennek. Egy épülő autópályán a legnagyobb értékeket a konténer hordozza magában, ezt Ők is tudják. Mesélte az egyik őr, hogy délután hoztak 10db BOSCH fűkaszát, reggelre nyoma sem volt.
Le sem mertem hunyni a szemem úgy lestem, reggel mikor jöttek a gépkezelők csak nevettem, hogy nincs itt semmi gond.

Nevess csak gyerek! Éjjel téged figyeltek, nem te.

A második éjjel felraktam egy széket a konténer tetejére és onnan kémleltem a terepet. Kicsit el is szenderedtem, nyálam csorgott a nyakamra és billegett a fejem. 23H környékén arra eszméltem, hogy egy autó áll meg tőlem nem messze. Pattanásig feszült az idegrendszerem, mozdulni sem mertem. Csak figyeltem, hogy mi fog történni. Ha közel is jönnek nem tudnak feljönni, helyzet előnyben vagyok. De nem jöttek közelebb. A sofőr kiszállt, a telihold megvilágította a sziluettjét, megállt és felém nézett, várt.
Ennek a fele sem tréfa, gondoltam. Lekúsztam csendben és a kerékpáromra ültem. Tőlem 1.5km-re az M3 mellett volt egy másik őr, aki a nyerges vontatókra vigyázott. Zihálva tekertem az emelkedőn és ébresztettem. Álmosan mászott elő a kocsijából, a Danubius szólt neki halkan.

-hozzátok tartozik ott az M0 közepén az a kocsi? Mutattam az égő hátsó lámpák irányába.

-nem, nem tudok róla semmit.

-tudnál segíteni megnézni, hogy kik azok?

-igen, menjünk.

Én kerékpáron, Ő autóval. Sötétkék Opel, 3 cigány férfi és egy gyerek, a harmadik, aki a sofőr volt az csak később érkezett vissza a konténer irányából.

Határozottan és keményen léptem fel, kérdeztem.

-Önök mit csinálnak itt?

-eltévedtünk, válaszolta az egyik a hátsó ülésről.

-ez építési terület, tilos itt tartózkodni!

-Kisebb hangzavar támadt, mert egyszerre hárman próbálták szavalni az előre legépelt szöveget vagy improvizáltak de zavarosan hatott.

-Háá eltévedtünk bazmeg! Azé mee cigányok vagyunk? Kérdezte egy másik. Mit lehet innen ellopni, a betont? Szólalt meg az anyós ülésről is.
S a végére előkerült a sofőr, nagy kenyérbajszos és önkéntelenül is puffogva beszélt, hiányzott előről 2-3 foga

Csak a gyereket sajnáltam, az enyémmel volt egyidős és riadt, tágra nyílt szemekkel nézett, mereven, mint a nyúl a fényszóró pásztájában.

-semmi probléma, válaszoltam higgadtan s diplomatikusan, idehívjuk az M3-ason posztoló rendőröket és azok majd megmutatják a kivezető utat.

A puffogó kenyérbajszos színlelt idegességgel magára vágta az ajtót, majd úgy ahogy voltak felbőgött a motor és elindultak egy nagyon rossz irányba. A tarlón, füvön, gazon át az erdő felé, de ott nem volt út. Csak egy hatalmas búzatábla. Megálltak és tanakodtak, megfordultak a kocsival, a fényszórója felém s vártak tovább.

A másik őr indult utánuk autóval s mutatta nekik az irányt, arra menjenek.
Kiabálás, szóváltás de végül elmentek.
Aznap éjjel nem aludtam egy percet sem, vagy talán tényleg csak annyit.
Hajnalban nagyon fáradt voltam, hessegettem a legyeket és csodáltam a napfelkeltét. Égett a horizont, le is fotóztam, mert ritka szép látvány, akár a szivárvány. Abban is volt részem másnap, de arról nincs mit írnom, csak a fotót fogjátok látni.

MIVEL EZ AZ ÍRÁS TÚL HOSSZÚRA SIKEREDETT MEGINT, ÍGY A FOLYTATÁST + A FOTÓKAT ITT: [link]

Hja és még valami. Kis időre búcsúzni kényszerülök a fórumtól. Semmi örök harag, meg én ide többet nem írok, csak egy pillanatnyi állapot. Részben a munkám miatt, néha 6-8 napokat leszek egyfolytában távol. Továbbá eljutottunk sajna anyagilag arra a szintre, hogy lemondtuk az internetet. Nem panaszként mondom, csak mint tényt.
Ücsüküé szokta volt mondani (fene a jó dolgát), hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

Havi 1-2 alkalommal majd jelentkezek egy barátomtól, de már nem naponta.
Hja, így aztán válaszolni sem tudok