A cím nem véletlen, hiszen ebben a kis írásomban a magyarok nyelvtudására szeretnék koncentrálni. Azt hiszem nem tévedek nagyot, amikor azt gondolom, hogy a helyzet bizony kiábrándító.
Képzeljük csak el a következő szituációt: idegenföldről érkezett barátunk tanácstalanul álldogál az állomáson, lázasan kutatja a térképet és közben fél szemmel potenciális útbaigazító egyént keres. Első választása egy jól szituált 45-50 éves úriemberre esik. Pech, emberünk ugyanis akármennyire jól szituált, idegennyelvként csak az oroszt ismeri, fent említett külföldink pedig azt éppen nem. Nem jár több sikerrel egy 30-as éveiben járó kismamával sem, pár perc kézzel-lábbal való mutogatás után tovább kullog. Hirtelen fényt lát az alagút végén: tizenéves diákok beszélgetnek a bejárat előtt. Joggal reméli, talán ők segíteni tudnak neki és lehullanak a nyelvi korlátok...elvileg iskolások csak tanulnak valami nyelvet. Sajnos, emberünk ezzel a feltételezésével nagyot koppan. A lazán cigizgető diákcsoport nagy nehezen, tört angolsággal, mondatait szavanként felépítve ad útmutatást.
Jellemző kórkép ez Magyarországon. Százszor hallottuk már: le vagyunk maradva nyelvtudásban az EU-s átlaghoz képest. Ezzel mindenki tisztában van évek óta, ennek ellenére mégsem látom hogy haladnánk valamelyest előre. Angol szakos egyetemista vagyok, több világ- és európabajnokságon vettem részt önkéntesként. Kísértem több külföldi klub- valamint válogatott csapatot, találkoztam több száz sportszerető szurkolóval, akik mind-mind megemlítették nekem, hogy mennyire nehezen boldogulnak a magyarokkal a nyelvi problémák miatt. Ez nem csak az angol nyelvre vonatkozik természetesen, a helyzet hasonló a némettel is, nem is beszélve a francia/olasz/spanyol stb. nyelvekről.
Rengeteg lehetőség adott a nyelvtudás megszerzésére: nyelvtanfolyam, gimiben/suliban nyelvórákon, magántanár, interneten vagy akár autodidakta módon. Mindegyikhez kell két nagyon fontos dolog: szorgalom és kitartás. Több gimis emberke jár hozzám angolórát venni és aki nem elég szorgalmas az bizony nem ér el eredményt. Tapasztalatom szerint a mai általános iskolai/középiskolai nyelvoktatás nem igazán magas színvonalú, sőt közepesnek sem nevezném. Ezt az egyetem első éveiben még inkább tapasztaltam. Szinte minden évfolyamtársam más-más középiskolából érkezett, mindenki más szinten beszélt/ fogalmazott angolul és bizony sok esetben elgondolkoztam: te jó isten...mit keres ez itt? Ilyen kiejtéssel, ilyen alapvető nyelvtani hibákkal.
Nem az én feladatom megoldást keresni, nem is vagyok elég képzett hozzá. Egy dolgot tudok: a mai világban nagy érték a nyelvtudás. Munkahelyet szerezhet vele az ember (sok multi cég inkább vállalja a munka betanítását egy nyelveket kiválóan beszélő embernek, mintsem felvegyen egy "szakmabelit" nulla nyelvtudással). Több ismerősöm is a nyelvtudásának köszönhetően kapott állást. Sokat jelent az ország megítélésében is, hogy a nép mennyire képes kommunikálni más országok lakóival. Az elmúlt évek során rengeteg magyar vállalt/vállal munkát külföldön, ott is jól jön ha meg tudunk szólalni az adott ország nyelvén.
Félreértés ne essék, nem 6-7 nyelven beszélő zsenikről álmodozom. De jó lenne egy kicsit javítani azon a borzalmas átlagunkon...
