Nos mivel eléggé összegyüjltek bennem a dolgok az elmúlt pár hétben ezért úgy döntöttem, hogy kiadom magamból ezt az egészet valamilyen módon, és most itt kötöttem ki...

A történet a következő...

Van valaki akit lassan 5 éve ismerek... régen egész jóban voltunk, aztán egyszercsak összejött egy haverommal, valamivel több mint egy évig jártak, aztán igazából akkor láttam a dolgokat magam előtt, hogy nagyot hibáztam, mert kár volt elszalasztanom egy olyan embert aki tényleg nem az a tipikus (akkor 13-14 éves) "kiccsaj" mint akik voltak körülöttem, jóval normálisabb felfogású volt... aztán egyszercsak úgy elfelejtettük egymást, néha-néha még beszélgettünk, de többnyire csak MSN-en...
Teltek múltak a hónapok, aztán az évek is, barátnők jöttek-mentek, majd egyszercsak megint elkezdtünk beszélgetni egyre többet MSN-en, aztán élőben is...
Kezdtem megkedvelni újra, hisz még mindig érettebb a koránál, jól el tudunk beszélgetni bármiről és az se utolsó szempont, hogy az izlésünk is hasonló...
Egyre többet jártunk ki a közeli tóhoz autóval, ahol aztán órákat töltöttünk el... először voltam úgy az elmúlt 3 évbe, hogy lesz*rom mindazt ami körülöttem folyik... egyszerűen csak nem vettem tudomást semmi másról, csak arról, hogy ott van velem a kis fűzfa alatt a tóparton... Semmi nem történt közöttünk, még egy csók se... de valahogy nem is zavart... Eleinte még fel se figyeltem arra, hogy mit érzek vagy talán csak nem ismertem be magamnak...
Aztán lassan 2 hete rájöttem, hogy "hé, asszem kezdek beleszeretni..." Igaz erre barátaim kezdtek először célozgatni, kérdezgették, hogy mi van, én meg nemtudtam választ adni... Nem tudtam megmagyarázni, hisz kézenfogva sétálgattunk, elég érdekesen beszélgettünk egymással és nem tagadom, jó érzés volt... Aztán eljött november elseje... Ez a nap számomra alapból is eléggé kiakasztó történet, hisz Apám már 3 éve, hogy elhunyt, így nem éppen legjobb kedvembe voltam az esti órákban... Elkezdtünk beszélgetni MSN-en (hisz ha otthon voltunk akkor ott is folytattuk a beszélgetést, nem tudtuk megunni) és egyszer csak láttam, hogy valami gondja van... Kérdeztem, majd kaptam sorra az indokokat, hogy mi a gond, és a legutolsó volt az, ami kicsit furdalta az oldalamat, mégpedig, hogy "az egész város a mi szerelmünkről beszél"... na itt elkezdett járni az én agyam, hogy megint ki kever és mit?!
Egyre jobban elkeseredtem, majd eljutottam arra a pontra, hogy felöltöztem és elmentem a kis tóhoz, ahol tudtam, senki nem fog zavarni... Rágyujtottam egy cigire, aztán még egyre, aztán egy újabbra... csak úgy dőlt belőlem a füst... majd egyszercsak azt vettem észre, hogy már vagy a tizedik szálamat szívom, és még mindig nem tudom mi van velem, mi van kettőnkel... felhívtam gyorsan egy két havert, hogy ugyan már ki pofázik és mit... konkrét választ nemkaptam... mindenki össze vissza magyarázta a hülyeségeket... itt elegem lett mindenből... kocsiba be, zene felhangosít, gáz padlón, gumi füstöl... szegény autónak még a belét is kihajtottam, remélve, hogy ez megnyugtat... de tévedtem...
Hazaérve beültem újra a gép elé, MSN-re vissza, beléptem hozzá, egy kis hallgatás, majd a kérdés... válasz lényege annyi, hogy "én szeretlek, imádlak, de nem úgy, ahogy azt te szeretnéd"...
Hát itt egy világ dőlt össze bennem... sőt, talán több is... Sose voltam valami szerencsés egyén a nőkkel kapcsolatban, mindig át****ták a fejemet... de tudom, hogy itt nem átvertek, sokkal inkább bennem van a hiba... egyszerűen félreértettem a dolgokat...
A szenvedés csak ez után kezdődött el... az éjjel aludni se tudtam, egy hunyásnyit se, egész éjjel csak zenét hallgattam, gondolkoztam, bámultam a képeket és azon töprengtem, hogy hol ronthattam el... hisz ha ezek után, ahogy voltunk, csak egy szimpla barátnak tekintett, akkor miért járkáltunk kézenfogva, miért voltunk úgy, hogy mindenki aki látott minket azt hitte járunk és miért tett és mondott még sok más olyan dolgot, ami miatt reményt keltett bennem?

Ez az, ami számomra érthetetlen...