Az olvasó (akit szeretünk mert klikkel, visszajön és remélhetőleg ő is szeret minket) néha írásra ragadtatja magát. A fórumban ez szinte kötelező, de sokszor előfordul, hogy a szerzőt, a főszerkesztőt, vagy az általa vélt illetékest találja meg privát írásával, jellemzően email formájában.

Ezen levelek egy része kimondottan hasznos, olyan hibákra hívja fel a figyelmet, amelyek jogosak - és mi buzgón javítunk. Néha az olvasó értelmes kérdést tesz fel egyes termékekkel kapcsolatban - ilyenkor örömmel próbálunk segíteni.

Néha viszont... lássunk néhány típust!

A hülye apróság, ami viszont fontos

Ezekkel mindig bajban vagyok. Kapok egy kérdést levélben, amely szerintem annyira jelentéktelen apróságról szól, hogy őszintén szólva fingom sincs a válaszról. Lehet-e már kapni nagyobb akksit X telefonhoz, amely nem utángyártott, de mégis kínai és sárga rajta a matrica? Hát honnan a jó életből tudjam? De én írtam a cikket, az emberben motoszkál, a "húbazz, ezt kéne tdni, mert különben megabeégés lesz" érzés, de ha megfeszülök, akkor sem tudom meg. Ilyenkor általában őszinte vagyok.
Van viszont ennek a típusnak az az alfaja, amikor ugyan magam sem tudom a választ, de beírok két kulcsszót a gugliba, és ott virít a képernyőn a hőn áhított infó. Ilyenkor általában pipa leszek, és visszaírom levélben a linket. Ha én képes vagyok guglizni, akkor más is képes rá, ez ma már az alapműveltség része.
Az igazi gond akkor van, amikor a dolog eszkalálódik. A "hülye apróság, ami viszont fontos" megválaszolásra kerül, de generál újabb kérdés(eket), amely(ek) a következőképpen néz(nek) ki: "a hülye apróságra adott válaszból következő még apróbb hülyeség, ami viszont még fontosabb és enélkül a kép sosem lehet teljes". Én itt általában kapitulálok.

Az olvasó beleköt a cikkbe

Szíve joga. Eddig - lekopogom - kevés anyázós levelet kaptam (bár volt már rá példa), ez annak a típusú júzernek a privátban kommunikáló alfaja, aki pont olyan terméket vett nemrég, amit mi épp jól lefikáztunk a földbe, és most bántja a kicsi önérzetét, hogy más meg bántja a kicsi döntésének manifesztációját. "Nem értek egyet, mert..." és jön egy olyan indoklás, ami az esetek többségében önmagában röhejes, de még ideológiát is gyártanak hozzá.
Itt két végkimenetel van:
a. megindoklom, hogy miért azt írtuk, amit - elfogadja, behallgat, továbbra is olvas, illetve a szerinte így kialakult puszipajtási viszonyt felhasználva a jövőben random időközönként újabb "építő jellegű" kritikai észrevételekkel él, amelyek megválaszolása esetén igazolva látja a jó viszony további egymilliárd évre vontakozó stabil fennmaradását.
b. nem indoklom meg, mert feleslegesnek érzem - bedurcizik, s ennek hangot ad egy újabb levél formájában.

Az olvasó kér valamit, amiről azt hiszi, hogy a kisujjamból kirázom

Mondjuk egy tesztet. "Mikor tesztelitek a Nokia N96-ot már?" Ja, hogy még meg sem jelent? Nem baj, legyen cikk, mert az olvasó ezt akarja. ASAP, most, de legkésőbb tegnapra. A másik - nehezebb eset - amikor már megjelent készülék tesztjét kéri számon a júzer, de szerintünk az egy marginális modell, ami ráadásul csont hasonlít egy adott gyártó másik, de már tesztelt készülékére. Egy ilyen esetben az illető levelére nem válaszoltam, mire az alábbi levél landolt egy nappal később a postaládámban:
Már ez a harmadik levelem, amit a Mobilarénához írok ez felháborító. Kérek valamit és nem képesek megtenni. A témában írt telefonról szeretnék bővebb tesztet látni a mobilaréna weboldalán, de egyszerűen kész csoda ha fennt lesz. Három levélben kértem
a Mobilaréna szerkesztőit csináljanak már végre ez aprócska tesztet, ami persze nagyon pontos legyen és áruljon el sokat a telefonról, és a kamerájáról!!
Aláírva persze nem volt, de ment egy válasz, amelyben tájékoztattam a lelkes olvasót, hogy oldalaink szerkesztése egyelőre nem kívánságműsor jelleggel működik.

Az olvasó cikket ír

Ajjaj. Ez - hála a magasságos égnek, Parcinak, Panthernek és a web2 őrületnek - mára már csillapodni látszik, mert az ilyen fellángolásokat élből ide, a logoutra irányítjuk. Tessék ide írni, szét lesz cincálva a közösség által úgyis, ha pedig jónak találtatik, akkor (és csak akkor) beszélgethetünk a témáról - talán. De néha még így is megörvendek egy doc fájlnak, amelyben egy telefonteszt szerepel, de jött már ilyen PDF-ben is, hogy nehogy kikopizzam belőle a képeket (?).
Legyünk őszinték: ezek az írások többségében eléggé.. hmm... amatőr próbálkozások, ami nyilván érthető, én sem úgy születtem, hogy élből ilyen zseniális volt a stílusom :-D Itt inkább az a baj, hogy az ilyesmire azért válaszolni kell, mégiscsak munkát feccölt az ember az elkészítésébe. Ha megírom, hogy ez egy az egyben kuka, akkor bunkó vagyok, úgyhogy inkább ilyeneket írok, hogy: némiképp látszik a rutin hiánya, több gyakorlásra lenne szükség, megítélése véleményes, meg ilyenek, de az biztos benne lesz, hogy nem, nem keresünk új szerzőket. Régebben volt időm, és track changes-zel belefirkáltam a cikkbe, csak több lett a buborékok tartalma, mint az eredeti írás.

Az olvasó nem kedveli a moderátorokat

Hogyan is merészeljük mi az általunk szerkesztett, üzemeltetett és fenntartott oldalon szankcionálni az ő magasröptű megnyilvánulásait? Hova fajul ez a világ?
A válasz egy link a megfelelő topikra mutatva.

De azért...

...azért jó, ha az olvasó ír. Visszajelez, veszi a fáradtságot, tudatja, hogy olvas, itt van, véleményez, kritizál, segítséget kér, néha kap, megköszön. Jó dolog ez. Néha elfelejtek reagálni, annyi levél között olykor elvesznek ezek a jelzések, de igyekszem. Utólag is bocs, ha valakinek nem írtam vissza, írjon privit. Azok nem vesznek el.

Köszönöm.