Előrebocsátom, hogy az alábbi lista rendezőelvei között nem szerepelt, hogy a gyártás dátuma a tavalyi évre essen, szimplán csak összegzem, hogy milyen filmek jutottak el hozzám '07-ben, de azért igyekeztem úgy válogatni, hogy azért ne a '60-as évek domináljon!

10. I Am Legend

Robert Neville az utolsó ember a Földön, de nincs egyedül. Will Smith egyszemélyes show-ja már koncepciójában meggyőző, éppen ezért fájóak a kivitelezés döccenői, úgy mint a darabos CGI vagy éppen a sántikáló befejezés. De ha ezeken túltesszük magunkat, máris észrevesszük, ami eddig nem szúrta túlságosan a szemünket: Smith játéka felér egy érzelmi adrenalinbombával, bármit elhiszünk neki, akár azt is, hogy tényleg szereti a Shreket!

9. Eastern Promises

David Cronenberg sokadszor járja körbe a kedvenc témáját, ám ezúttal más megközelítésből: a korábban ütköztetett húst és fémet utóbbi két filmjében már társadalmi szerepek váltják, így láthatjuk, ahogy az alvilági és hétköznapi ember immáron második alkalommal reakcióba lép egymással. Az eredmény nem kétséges: a Londonban székelő orosz maffia sofőrjének története olyan hangulattal bír, amit még hetek múltán is érzel a gyomrodban, mint egy szúrt sebet...

8. Hot Fuzz

Fura egy film ez, olyan, mint a jó kötéltáncos: kiváló az egyensúlyérzéke! Úgy visz bele a sírvaröhögésbe, hogy közben negyedóránként felmerül benned a gyanú: egyáltalán vígjáték ez? Naná, hogy az! Paródia a köbön, a kevésbé harsány, ám annál pontosabb fajtából. Mindenesetre nem lennék rendőr- és horrorfilm sem ezek után! Egyébként sajnálatosan sokan félreértelmezik a látottakat, de tény: ez nem az Amerikai Pite-féle no brain comedy-k családját bővíti.

7. Atonement

Egy általam -még- nem olvasott regény adaptációja, több szempontból is említést érdemel. Először is a film egy tömény audiovizuális orgazmus, zene és kép tökéletes összhangja, ahol a tökéletesség részre és egészre is igaz! Gyönyörűen fényképezett tájak és emberek elevenednek meg egy napló oldalain, miközben szüntelenül zakatol az írógép: zseniális! Mindezt az a James McAvoy prezentálja, aki kétségtelenül az egyik (ha nem a) legtehetségesebb fiatal színész napjainkban, oldalán az ezúttal kiváló -ám kórosan sovány- Keira Knightly-val!

6. Dreamgirls

Minden musical-re nehezen sikerül ráhangolódnom, valahogy alapból idegennek éreztem a műfajt korábban, de ezen a Dreamgirls végérvényesen változtatott! Szinte összegezhetetlen néhány sorban minden erénye, de megpróbálom: lépten-nyomon színészóriások és fiatal tehetségek váltják egymást és mindenki élete legjobbját hozza (Eddie Murphy!)! A dalok gyönyörűek, az előadásuk és a sztoriba történő integrálásuk ötletes és kevésbé tolakodó, a történet pedig kizárt, hogy ne érintsen meg! Azóta sincs olyan hét, hogy ne kerülne elő a soundtrack-je és ez bizony nagy szó!

5. Die Hard 4.0

Igen, eddig sikerült tolnom a listán a jó öreg McClane legújabb zúzdáját! Nem mintha nem lenne kiváló, kategórián belül is csak egy ellenfele akadt, de nem mehetek el szó nélkül a PG-13-mas besorolás mellett, ami bizony jópár emberből R-kategóriás véleményt váltott ki! Sebaj, az Unrated DVDváltozattal kárpótoltak minket, engem legalábbis mindenképpen és egyébként is: John McClane még mindig a verhetetlen, mi sem bizonyítja jobban mindezt, mint az év akciójelenete az elsötétített alagútban és az azt követő helikoptervadászattal! Welcome back, John!

4. El laberinto del fauno

Guillermo Del Toro lesz(?) korunk horrorzsenije, és ezt lépten-nyomon bizonyítja is. Ezúttal kapunk egy gyönyörű mesét, szigorúan felnőtteknek. Néző legyen a talpán, akiben nem idéződnek fel a gyermekkori élmények és kalandok a film láttán és néző legyen a talpán, aki kibírja majd könnyek nélkül, ahogy ez az ártatlanság ütközik a felnőttek vértől és háborútól mocskos világával. Fantasy-be oltott horror, gyönyörű képekkel és végtelen fantáziával: ez Del Toro utánozhatatlan atmoszférájának a forrása, reméljük kiapadhatatlan.

3. Babel

Alejandro González Innáritu. Tudom, tudom, nem könnyű, de azért a Korcs szerelmek és a 21 gramm után most már tényleg itt az ideje, hogy megjegyezzük. Három szálon futó dráma, a történetek épp csak érintik egymást, de ezúttal nem is ez hozza a katarzist: a cím nem titkolja, miről szól a film. Nem értjük egymást. Nem is próbáljuk megérteni egymást és ez könnyen tragédiába torkollhat, bár a Bábel azért nem adja ilyen olcsón... Ha nem szereted Brad Pittet, ezt akkor is nézd meg: élete legjobb formáját hozza, meg fogsz lepődni!

2. The Bourne Ultimatum

Legyűrte McClane-t, többet nem is kellene írnom, de azért elengedem magam, öröm erről a filmről nyilatkozni. Amihez az angol Paul Greengrass nyúl, az arannyá lesz, csak tehetné gyakrabban is. A Bourne trilógiáról amúgy is megoszlanak a vélemények, sokak szerint az első volt az etalon -őket én azért megmosolyognám- mások úgy vélik, a második résznél keződik az igazi akció! Nekik kell igazat adnom, Greengrass kezében Bourne lesz az új évezred mércéje, intelligens és kemény, ugyanakkor végtelenül szimpatius is. Plusz a Bourne Ultimatum-é az év befejezése is: most őszintén: volt, akit nem rázott ki a hideg, amikor -újra- felcsendült az Extreme Ways?

1. This is England

Hálás vagyok, ha olyan évet zárhatok, amiben bővült az örök kedvencek listája. Ez totálisan szubjektív dolog, megértem, ha senki másnak nem ez az év filmje, de mégis: az angol Shane Meadows most nagyot dobbantott, reméljük nem árt meg neki! Precíz kor- és helyrajza a '80-as évek Angliájáról (az év főcíme?) szinte elsikkadna a zseniális színészi játék mellett, ha nem pont a hátteréül szolgálna annak. Nem lehet elmenni a két főszereplő mellett szó nélkül: a Combo szerepében feltűnő Stephen Graham úgy játszik le mindenkit a színről, hogy szinte már árt a filmnek. De ezt ellensúlyozandó ott van a 12 éves Thomas Turgoose, akiben a rendező már a szereplőválogatáson önmagára ismert, s akiről kiderült: méltó partnere a Blöff Tommy-jának (Graham)! A kettejük által levezényelt skinhead-dráma olyan mélyre megy, ahol a néző magára marad és ezért nem lehetünk elég hálásak.

(jelzem nem is vagyunk, magyar forgalmazásról egyelőre szó nincs)