A lakásban csend uralkodik, gyilkos csend. Oly halk, mégis üvölt. Repkednek a gondolatok, szállnak magasba, hátha sikerül utat törni maguknak és elérik az eget.. Ilyenkor lehet gondolkodni.. Hallom ahogy a ház lélegzik, ahogy a nemlétező egerek rágják a küszöböt, madarak az eresz alatt egymáshoz bújnak.

Ülök a számítógép előtt, asztalon kávé és telefon.. Ma én vagyok a soros, nekem kell éjfélig óránkét, éjfél után félóránként írnom Apunak.. Hogy mit? Jelentéktelen, ő is megmondta. A lényeg, hogy írjak. Szereti olvasni a ház eseményeit ha nincs itthon, mert ilyenkor egy kicsit.. Mégis otthon van.. Írok is, abban nincs hiány. Mennek az SMS-ek, jönnek a telefonok.. Egy falat üzenet, egy korty csöngetés.. Jelez, az üzenet célba ért. Valami megtöri a semmit, Axwell nekilát a Music Matters-nek.. Rezeg a telefon rendületlenül, ez azt jelenti ránk gondol.. Nem is baj, egy kicsit visszazökkenek a valóságba.. Mindig ezt csinálja.. Nem vesszük fel, mégis tudjuk mire gondol a másik..

A csengetésre már válaszolok is. " Most ment el a 9 órási vonat a ház előtt.. Utas persze megint egy szál se.. Emlékszel mennyire megijedtünk amikor először hallottuk az ideköltözés után? HÉBM " Jön is a válasz hamar, két csöngetés. Igen, emlékszik. Hogyne emlékezne.. Hisz első éjszakánk volt a saját házunkban.. Büszke rá.. Nagyon büszke.. Szereti a házat, mert tudja hogy az övé.. Szereti az ágyát, a kanapéját, a fotelét.. Az utóbbit annyira hogy legszívesebben mindig magával vinné.. Viszi is, amikor fotóztuk a családot direkt úgy lett készítve a kép hogy látszódjon a fotel. A kép most háttérképként funkcionál a laptopján.. Kint a nappaliban csak a karácsonyfa fénye pislog.. Biztos szeretné látni, biztos segíteni akart feldíszíteni.. Ebből ebben az évben sajnos kimaradt..

Szinte látom magam előtt az egész szituációt.. A műszer kiakadva 87km/órán, sosem 1 egységgel feljebb, vagy lejjebb.. 87. Nem tudom miért ragaszkodik ennyire ehhez a sebességhez, de mindig ennyi. A kis mackó ül az ablakban, ami nélkül sosem indul el. Azt mondja ez az ő védőszentje, figyeli az útját, ha ott van vele nem lehet semmi baj. Tőlem kapta amikor elkezdett kamionozni újra.. Laptop az ágyon, a hangfalakból meg árad ki kedvenc humoristája hangja.. Nem tudja megunni, akárhányszor hallgatja meg Hofi Géza szerepléseit könnyesre tudja nevetni magát.. Ül a székébe némán, figyel és gondolkozik vajon mi lehet itthon, minden rendben van e, a kutya okos e, vajon mit csináltunk az iskolában.. Tudom hogy érdekli, ezért mindig meg is írom neki..

A hold fénye erősen süti a havat kint, így ellátok az udvar végébe ahol épp a kutya egy macskát kergetett át a kerítésen.. Lényegtelen, mégis megírom neki.. "Blondy megint elzavarta Árpádot.. Okos ez a kutya, mindig mondtam.. " Csörög a telefon, megkapta. Összetartunk, hisz fent vagyok vele, lélekben ott vagyok mellette és szóval tartom.. Álmos lehet, álmos vagyok.. A szemem néha néha leragad pár pillanatra..

Belekortyolok a kávéba, nem szabad elaludnom. Ez ma már vagy az ötödik.. Miért iszom én ezt? Hisz nem is szeretem.. A szemem ég a monitor fényétől, nem vibrál, mégis úgy látom. Messze van még a reggel.. Nem szabad elaludnom.. Ezt mondogatom magamban, de néha akaratlanul is lecsukódik... Eltelik egy kis idő, hallgatom ahogy süvít a ventilátor mellettem, kattog az adathordozó.. Rezeg a telefon.. A szemem felpattan, az órára nézek és rájövök.. Eltelt 1 óra, SMS-t kell írnom Apunak.. ..

Szeretetben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek!