Kicsit tovább aludtam, mint kellett volna.
Most is, mint minden reggel, még félig csukott szemekkel, ásítozva a kávéfőzőhöz vezet az első utam.
Egyszerűen nem kezdődhet el a nap kávé nélkül.
Szinte csak tapogatózva töltöm meg a kávétartót, felöntöm vízzel a masinát és bekapcsolom.
Lerogyok a kemény konyhai székre. Addig is szundikálok egy kicsit, amíg nem hallom a főző ismerős szörcsögő hangjait és nem önti el a konyhát az a csodálatos illat.
De nem szörcsög, és nem illatozik!
Nem is igazán tudom, hány perc édes semmittevésből riadtam fel.
- Bedöglött ez a dög! – állapítom meg.
Ez a nap is jól kezdődik.
Marad a keverős változat. Jó forrón szeretem.
Egy pohár víz, mikrohullámú.
Nyomkodom a gombjait, semmi!
Mi ez az egész?

Óóóóóóóó, a fenébe! Mondta a feleségem reggel, amikor korán elindult a munkába és adott egy búcsupuszit!
- Drágám! Ha felkeltél, olvaszd ki a húst, légyszi porszívozz fel és indítsd el a mosógépet. Rövid programra állítottam, hogy kilencig végezzen.
Tudod ma lesz az áramszünet, amiről beszéltem. Lehet, hogy csak négy órakor adják vissza a villanyt.
Na, ezt eltoltam! Se húsolvasztás, se porszívózás, se mosógépindítás!
Hogy mit fogok én ezért hallgatni!
De még ettől is rosszabb, hogy nincs kávé!
Tompa agyam azért lassan megvilágosodik!
Meleg víz, az van! És már keverem is a reggeli nedűt!
Nappaliszoba, kedvenc fotel, távkapcsoló!
- A rohadt életbe! Ez nem igaz!

Ténfergek össze-vissza a szobában, nem találom a helyem.
Ilyen kitolást. Miért pont most kell nekem itthon lennem!
Elmegyek a boltba, addig is telik az idő. Ott is sötétség fogad. Ezen már nem lepődök meg annyira.
Itt mindig az van, állapítom meg magamban.

Ahogy közeledek hazafelé, egyre szaporábban lépkedek.
Nincsenek a gyerekek, sem a nejem, végre megnézhetem a neten a kedvenc oldalaimat.
Épp ideje, hogy frissítsék már az ''Ingyenfilmek''-et is!
Hát persze, hogy nem megy a számítógép sem!
Legalább nem izgatom fel magam!
Azért csak van valami jó ebben az áramszünetben!
De akkor mit csináljak?
Se igazi kávé, se tévé, se internet!
(Meg persze se olvasztás, se porszívó, se mosógép, állapítom meg rossz lelkiismerettel.)

Zsebre dugott kézzel állok a szobában és bambán nézek ki az ablakon.
Fázom!
Mert az a rohadt keringtető nem megy, így a kazán sem tud bekapcsolni!
Egyre jobb!
- Az a szemét ELMŰ! Meg az önkormányzat, hogy hagyják ezt! Nesztek, kellett rájuk szavaznotok! Most meg nem találjátok fel magatokat!

Hát akkor gondolkozzunk! - jut eszembe a reklám szlogen és automatikusan a sör!
Mire jó ez az áramszünet egyáltalán?
Hát persze! Hogy tovább dühítsék az embereket, na meg hogy eltereljék a figyelmünket a fontosabb dolgokról!
A második sör után, már filozofikusabb hangulatba kerülök. Egyre tisztábban látok dolgokat.
Rájövök, hogy az egész világ egy naaaaagy áramszünet!
Hiszen még az agyunk is elektromos impulzusokkal működik. Valami kicsi ingerület átvivők küldik az elektromos ingereket egymásnak.
Hogy is hívják ezeket? Pedig tanultam valamikor! Dezoxiribo, dehogy az egészen más!
Jót röhögök! A két sör egészen ellazított!
Azon mulatok, hogy a legutóbbi értekezletünkön ugyan volt világítás, de sok fejben, mintha folyamatos áramszünet lett volna.
Ez a gondolatom, most rohadtul tetszik, jól elszórakoztat.

Hűvös van itt a szobában!
Semmi gond, rendelek magamnak egy konyakot a bárszekrényből!
Közben tovább fűzöm magamban az előző gondolatomat. Ott az irodában a főgóré fejében mikor volt áramszünet? Amikor hülyeségeket beszélt, vagy amikor próbált normális lenni?
Azért sokaknál kiverte a biztosítékot!
Széles vigyorral konstatálom, hogy milyen szellemes vagyok!
Jó ez a konyak! Jó ez az áramszünet!
Ugye, hogy feltalálja magát az ember fia!
Le van szarva a tévé, meg az internet, meg az értekezlet!
Lelki szemeimmel látom, ahogy az a főgóré a kezében tart egy marha nagy villanykapcsolót. Látom, ahogy a bólogatói fejében kikapcsolja az agyi elektromos impulzusokat átvivő nemjut eszembe hogyhívjákokat!
Egyre jobban mulatok a saját vicceimen!
Miért én nem tehetem meg? Csak a főnök?
Tök jól szórakozom! Nemhiába! Így van ez, ha az ember jó társaságba kerül.
Alig tudom lebeszélni magam arról, hogy ne hívjam föl az ELMŰ-t.
Azt akarom nekik mondani, hogy több áramszünetet akarok! Mi az, hogy akarok! Követelek!
Ha kell, tüntetni is fogok érte!
Csinálok egy fasza zászlót.
Keresztbe csíkosat! Na és! Akinek nem tetszik, tehet egy szívességet!
Odamegyek az ELMŰ-höz, lengetem majd és ordibálok. Talán nekem nem szabad?
Azt mondták demokrácia van! Ja! Tegnap meg azt, hogy nincs!
Bekaphatják!
Lényeg, hogy konyakom meg söröm az biztosan van.!
Egészségemre!
Hagy dolgozzanak azok az ingerületátvivő izék a fejemben. Hogy a fenébe is hívják?
Deroxi…., nem deroxizibo…nem .
Megvan! Axonok, meg szinapszisok!
Még mondja valaki, hogy hülye vagyok!
Hogy is van az a szám?
„Kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek, és aztán megint mehet minden tovább!”

Na, jó!
Akkor én most eldőlök, betakarózok, és hunyok egy kicsinykét. Mert én megérdemlem!

nemetschek