Zsenge koromat egy tanyán töltöttem, ott cserepesedtem fel, cserepedtem vagy mi. Felénk akkoriban nem nagyon lehetett látni rendőrt, de egyik délután a szomszédunknál kint voltak két autóval is, mindenki kigyűlt a gangra oszt onnan néztük, füleltünk. Kiderült valami rablás, betörés miféle.
Elvitték a kamrából a kolbászt meg szalonnát és 2db fúrógépet.
Mindenki értetlenkedett, hogy ki tenne ilyet? Aztán mikor rendőrök elmentek anyám csak átsomfordált, hogy mondjad mivót Icukám?

Másnap bilincsbe verve vitték haza a fiát, a piacon megbukott a 2 fúróval, szalonnát meg eladta, de valaki látta és szólt a rendőröknek, hogy megvan a tolvaj. Az annya ölelgette csak a srácot, ahogy megvolt bilincselve, furcsán vette ki magát, hogy nem tudta visszaölelni az anyját. Szív megszakad, mit csináltál édes fiam, mire kellett a pénz, aztán csak szorongatta. Rendőrök is ráhagyták, mert egyik szülő sem akart feljelentést tenni, elengedték. Az mit kapott este, zengett a ház. Nem tudom az apja lekevert e neki egyet, mert már nem kölyök volt, amolyan 25 éves forma, bajusszal. De tény, hogy sírt és záporoztak a vádak. Napokkal később elköltözött otthonról és hosszú évek múlva láttam viszont a gyulai várfürdőben, ült velem szemben oldalán egy kis könnyű nőcske vihogott, a srác biccentett, de különösebben nem ugrott a nyakamba zokogva, még mindig bilincsbe volt a keze.

Nekem meg az járt a fejemben, hogy mi visz rá egy gyereket arra, hogy kirabolja a szüleit ilyen kevésért. Annyira nincs köztük kapcsolat és annyira távol vannak lélekben egymástól, hogy nem hisz benne megtudják oldani a szülei azt a gondot, amihez a pénz kell?
Aztán lám-lám milyen a szülő, magához öleli és akkor döbben rá a saját hibájára, hogy elhanyagolták, pedig ott élnek vele egy házban, ugyanazt az ételt eszik, ugyanannál az asztalnál és mégis megesik.
Eszembe jutott az is, hogy ha biztosan tudnám, hogy valamelyik hozzátartozóm holnap meghal, akkor egész végig vele lennék és beszélnék hozzá, hogy még amennyit lehet vele legyek. Van már olyan a családunkból, akinek szívesen az ágya mellé ülnék és megfognám a kezét, beszélnék hozzá napokig, amíg még lehet. De már elengedtem, csak a tudat, hogy azt is biztosan tudom, hogy amíg élt nem nagyon kerestem, mindig találtam indokot, hogy most ezért, mert sietek. Aztán egyszer elmentem hozzá, jó is volt, örültünk egymásnak, de többször is volt, hogy megtehettem volna, ha akarom, de találtam egy indokot.

A srácról még annyit, hogy nem ment el az apja temetésére. Nem is tudom mit ítélkezek itt fölötte, mint tudója mi közerkölcs. Inkább nehezen tudok vele azonosulni s ezzel nem azt mondom, hogy különb ember lennék vagy jobb nála.
Nem ismerem milyen volt a kapcsolata a szüleivel, hogy egyszer csak meglopta őket és mindez odavezetett, hogy mikor az apjára ráhulltak a göröngyök, még akkor sem volt benne annyi tisztelet, hogy apám ne menj el és ejtett volna érte legalább egy könnycseppet, hogy ha egy kicsit visszajönnél megbeszélhetnénk. Nem lehet.
A srác mélyen még most is őrzi a haragot apja iránt és elhordozza a sírig, bilincsben van a keze, nincs bocsánat, vagyis sosem tudta kimondani azt a szót.

Péld 19,18
Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény felőle; de annyira, hogy őt megöld, ne vigyen haragod.

Péld 23,14
Te vesszővel vered meg őt: és az ő lelkét a pokolból ragadod ki.
Ne vond el a gyermektől a fenyítéket; ha megvered őt vesszővel, meg nem hal. Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.

Isten szólt hozzátok.

[link]