Ezt az ódát suliban kellet írni, a kiemelt szavak felhasználásaval. Állítólag jó vers lett, értékeljétek!

ANTAL

Ó mely jó ember a Balázsovits Antal,
Kántor volt ő, két felszentelt pappal,
Velük élt egy parókián.
S jobb híján, ha nem volt más dolguk,
Kidobott kutyákat fogadtak be, kiket elhagyott a sorsuk.

Antal még kiskorába került a faluba,
Ahol aztán a kutyákat örökbe fogadta,
Fél életét árvaházban élte,
Hol az egyetlen pap lett a példaképe.
Tőle tanulta a mesterségét, s átvette a bölcsességét.

Iskolába nem járt, de az eszét megkapta,
Tündöklő elméjét gyakran fitogtatta.
Merthogy nemcsak kántor volt, hanem filozófus is,
Sőt ! véleményét gyakran kérte még maga az orvos is !

Nagy örömét lelte a pecázásban,
De leggyakrabban csak potyka volt a zsákban.
Rendkívül szerette a csörögefánkot,
Amit sokszor evett Székesfehérvárott.

De nem volt tökéletes Antal sem,
A kocsmában a fánkhoz bizony mást is ivott sokat,
S azt mondják: részegen zaklatta a lakosokat.
A falujában bizony jól ismerték Antalt,
Ki lófrálása közben téglákat is vagdalt.

Halálának napján mesélte:
álmában bizony belelát a jövőbe !
S mondta: Már nem tudom mikor, de láttam:
A levegőt Zeppelinek hasítják Németországban !
Az egyik közülük le is fog esni,
S rózsaszín gázok fognak majd ömleni !

Aztán meghalt. A hír hallatán minden lakos gyászolt,
Visszasírták még a jó öreg kántort.
Szerették volna még maguk között tudni,
Minden nap a bölcsességeit hallgatni,
Nevének híre még tovább él,
Ott ahol született: Szabadbicskén.

2005.04.21.