Lassan hagyománnyá válik, hogy február közepén Barcelona ad otthon a 3GSM World Congress nevű őrületes mobilos kiállításnak. Úgy néz ki, hogy lassan a CeBIT-re nekünk, mobilos arcoknak nem is lesz érdemes kimennünk, mert alig egy hónappal előzi ez meg, itt történnek az év első európai nagy bejelentései.

Idén először mi is kint voltunk.

Miután a fapadosok közül kizárólag a SkyEurope indít járatot a katalán fővárosba, ezért szombat este már ott találtam magam a barcelonai a reptéren, és először az időjárást figyeltem, majd nagy sebességgel levettem a kabátom. Este 8-kor volt úgy 16-17 fok. Februárban. Az összes katalán taxis egy állat. Mind azt hiszi, hogy ő Alonso.

A Gat Xino Hostel elég szűköcske volt, benyitottam a szobába és ráestem az ágyra. Szekrény nem volt, a fürdő is csak egy luk, de nem házimozizni jöttem, úgyhogy nem érdekelt, ráadásul a tetőteraszon volt free WLAN. Aztán befogtam a szobában is, igaz, a notebook erősen billegett az ablakpárkányon.

Még este körbejártam a környéket, 5 perc séta volt a La Ramblas, amely a város 1,4 kilométeres főutcája. Tele kajáldával és az egész egy nagy színház is, rengeteg mutatványos és performance van. Hétfő este Gubroval vagy 15 percig néztünk egy Michael Jackson imitátort, aki konkrétan semmit nem csinált, csak nyomta a zenét, néha pörgött, egyébként pedig az embereket bíztatta, hogy dobálják a lóvét és törölgette a napszemüvegét.



Vasárnap viszont volt időm rendesen, először kihúztam a kikötőbe, felmentem Kolumbusz emlékművére. A fából készül móló viszonylag új feature, ha átmegyünk rajta, akkor van egy csoffadt nagy bevásárlóközpont és a híres Akvárium, amit az útikönyv ajánlott, hogy hű meg há. Hát 15 euróért legyen is olyan, gondoltam, és bementem. Nekem nem volt akkora fless, a legnagyobb cápa max. 3 méteres volt. Utána kószáltam még a parton, aztán metróra fel, irány a híres Sagrada Familia, az eszement zseni, Gaudi műve. Tényleg nem néz ki szarul, a mester már rég meghalt, most csak tippelgetik, hogy milyennek álmodhatta meg a végleges verziót, így épül azóta is a templom.



Onnan viszont egyenes buszjárat vitt el a Camp Nuo-ba. Az FC Barcelona szentélye, számomra hatalmas élmény volt ott állni mellette. Csak 19:00-kor kezddött a meccs, de már mindenki mezben rohangált, utcai árusok mindenféle szirszart Barca színekbe öltöztettek. A kedvencem egy sál volt, ezzel a szöveggel: Antimadrista supporters. A Barcelona Megastore két szintes, ha valaki olyan, akkor férfi tangát is vehet piros-kék színben.

Másnap korán kint voltunk a Placa Espanya-n, ott van ugyanis a Fira de Barcelona, a 3GSM otthona. Tök hamar bejutottunk, pedig soroknak kellett volna lenniük az előzetes figyelmeztetés szerint. A press regisztrációnál kaptunk egy frankó táskát, egy belépőt, egy rakás prospektust (kuka no1 megkínálva) és egy 5 napos Barcelona bérletet. Ez kedves dolog volt, de még nem tudtuk, hogy mi vár bent.

Nos, a press kártya olyan, mint Mózes pálcája. Mindenhova bemehettünk, mindenhol egyből ugrott a standon álló személyzet, hogy az összes kérdésre válaszoljon. Bármit csinálhattál, minden el volt nézve. Gubro leemelt egy Huaweii telefont a polcról, csak azt nem vette észre, hogy az direkt oda volt ragasztva. Krrrcs, leszakadt a pánt a készülék hátlapjáról, egyből felbukkant egy kínai rohadtul mérgesen, aztán meglátta a press kártyát és csak annyit mondott, hogy no problem.

A MediaCenter (csak press részére fenntartott hely) akkora volt, mint egy kisebb TESCO itthon, ezzel együtt annyira nem volt hely, hogy a földön ülve postoltak az újságírók. A WLAN sávszél itt a nullához közelített, úgyhogy átmentünk a Nokia emeletes standjához, ahol a felső szinten csak a pressnek volt szabad leülnie, svédasztal, innivaló, konnektor, ahogy kell.

Az is jellemző, ahogyan az E90-et bemutatták. A Nokia E-series feliratú vitrin előtt ugyanilyen feliratú inget viselő arcok takarták az addig egyébként üres polcot, majd miután megtörtént a bejelentés gyorsan kipakolták a telefonokat, és mindegyik tag is a kezébe vett egyet. Aztán félreálltak és lehetett fotózni. Utána fent a press részen minden egyes asztalhoz leült egy Nokia illetékes az összes új telefonnal és részletesen bemutatta azokat a vele szemben ülő újságírónak. Pöpec volt, na.



Átsétáltunk az LG-hez, itt a 3GSM legjobb nője mutogatta a Prada mobilt, mellette ott fontoskodott egy koreai full elegáns cuccban és vastag keretes Dior szemüvegben. Mikor kiszúrta a belépőnket, rögtön hozzánk vágott egy vaskos sajtóanyagot, és meghívott a délutáni sajtótájékoztatóra.

Elmentünk. Leadtuk a névjegyünket, cserébe megkaptuk a press release-t, meg egy kis ajándékot. Gubroval azt tippeltük, hogy valami csoki, szépen be volt csomagolva. Csak este nyitottuk ki a hotelben: szerény Platinum formatervezésű LG pendrive, 1 gigás. Meglettünk volna a csokival is, de azért ez elég kemény a hazai sajtósnak, aki legjobb esetben egy hátizsákkal gazdagodik. Gubro felizgult és másnap a Motorola sajtótájékoztatón begyűjtött még egy tollal kombinált USB driveot is, aztán reménykedve elment a Sony Ericsson sajtóeseményre is, de nem kapott semmit, hehe.

Másnap egyébként már annyian voltak, hogy mozdulni sem lehetett. A WLAN elég rapszodikusan ment, valami teraszon találtam csak a sarokban helyet. Pizza 12 euró (és ótvar), dobozos kóla 2 euro. A kávé, a ruhatár ingyenes, a Media Centerben a süti és a narancslé is.

Egy biztos: jövőre megint ott leszünk.